Nézzünk magunkba és félresöpörve az álszentséget, valljuk be, a legtöbb sportoló, esetünkben focista a halála után sokkal nagyobb játékossá válik, mint amilyen egyébként a pályán volt. Ki ne hallotta volna a mondatot apjától, nagyapjától, hogy: "Ja, az XY? Ó, igen, mekkora játékos volt!"; "Hm, ő is meghalt, pedig milyen spíler volt anno?!"

Talán sajnos Fehér Miklóst sem értékeltük eléggé, pedig rá igaz, hogy ritka nagy tehetség volt. Sőt lehet, halála után sem értékeljük megfelelően. Szomorú, de a portugálok sokkal inkább megbecsülik, és az is elkeserítő, hogy az idő ebben az esetben bebizonyította, valójában mekkora értéke is volt ő a magyar focinak.

Hol van ma az az egy csatár, aki egy Portóban vagy egy Benficában játszik stabilan? Mekkora értéke lenne ma a magyar focinak egy támadó, aki ilyen csúcskategóriás klubban lép pályára hétről hétre! Még egy nyamvadt Vitória Setúbalt sem tudunk felmutatni... (Oké, persze, egy Bundesligát igen.) Miközben Fehér mindkét sztárklubban focizott, de úgy tényleg, nem pedig a padról drukkolt a többieknek.

Na jó, Portóban még nem ment neki annyira, tizenhárom meccsen egy gólt lőtt csak, így előbb a Salgueirosnak, majd a Sporting Bragának adták kölcsön a kék-fehérek. Utóbbi együttesben (amely egyébként Európa-liga-döntőt játszott 2011-ben) egy laza 26/14-et mutatott fel, jött is érte az ajánlat – a Porto nagy ellenfelétől, a Benficától. Miki a sasoknál két, illetve sajnos csak másfél idényt játszott, és 28 meccsen hét gólt szerzett. A 2003–2004-es szezont már nem tudta végigjátszani.

Január 25-én, a Guimaraes–Benfica portugál bajnoki hatvanadik percében csereként állt be, a hajrában gólpasszt adott csapattársának, Aguiarnak, amellyel a vendégek megszerezték a vezetést. Pár másodperccel később a játékvezető sárga lapot mutatott fel a magyar válogatott támadónak, aki egy huncut somolygással vette tudomásul a döntést, majd néhány másodperccel később, teljesen váratlanul tehetetlenül esett össze. A játékostársak azonnal tudták, nagy a baj, többen már akkor, ott a gyepen zokogtak, akárcsak kicsit később edzője, Camacho is. Ez volt az utolsó földi pillanata.

És Miki még ma is csak 38 éves lenne...

A történet borzasztó, nem is részletezném tovább. A Benfica később visszavonultatta Fehér 29-es mezét, és azóta is ápolja emlékét, akárcsak a szurkolók, aki nem felejtik a jó felépítésű, kedves magyart.

Fehér a Győrben kezdte pályafutását, 1995. november 4-én, tizenhat évesen mutatkozott be az élvonalban, 62 meccsen játszott a zöld-fehéreknél és 23 gólt jegyzett. 1998-ban igazolta le az FC Porto, 2002-ben váltotta le a kék-fehér csíkos mezt a lisszaboniak vörösére. A válogatottban is 1998-ban mutatkozott be, október 10-én az Azerbajdzsán–Magyarország (0–4) Eb-selejtező hatodik percében Horváth Ferenc helyére állt be, a kilencvenedik percben pedig gólt szerzett. Legemlékezetesebb mérkőzése a 2000-es litvániai vb-selejtező volt, ahol háromszor is bevette a hazaiak kapuját.

Emlékezzünk Fehér Miklósra egy megható videóval.

Nyugodj békében, Miki!