A magyar válogatotté volt a torna legalacsonyabb értékű kerete. Ellenünk mindenki három ponttal számolt. A keserű szkeptikusok úgy vélték, gólt sem rúgunk, nulla ponttal jövünk haza, pofozógépnek megyünk az Eb-re. A bukik 300-szoros pénzt fizettek annak, aki a mi végső győzelmünkre fogadott. Aztán Bordeaux-ban június 14-én este valami megváltozott, és elkezdődött egy hihetetlen utazás. Összeszedtük, miért érezzük úgy, hogy mi akkor is a torna nyertesei vagyunk, ha ma esetleg nem sikerülne továbbjutni.
1. Visszatértünk!
Amikor Bordeaux-ban eljátszották a himnuszt, azt jelentette, hogy 44 év után visszatértünk Európába. Már ezért megérte az egész, és ezen már semmi sem változtat.
2. Van egy csapatunk
Mindenki tudja, mit értek el Királyék: három meccsen öt pont, hat rúgott gól, a bukiknál pedig már csak 76-szoros pénzt fizet a magyar Eb-cím. A keret már akkor is emelt fővel jöhetett volna haza, ha csak egy pontot szerez a csoportmeccseken, így viszont önbizalommal telve készülhetnek az őszi világbajnoki selejtezőkre. nekünk, akik ahhoz szoktunk, hogy sehová sem jutunk ki, illetve a kupacsapataink már akkor elbúcsúztak a nemzetközi tornáktól, amikor azok még el sem kezdődtek igazán, mindez katartikus volt, és az is marad. Az eredmények, a számok, az adatok önmagukért beszélnek: a realista látásmód továbbra is hasznos, de kishitűségnek nincs tovább helye a válogatottal kapcsolatban.
3. Frenetikus hangulat
Azt az eufóriát, ami felrobbantotta az országot, nem lehet számokkal vagy szavakkal kifejezni, évtizedek sikertelensége és keserűsége vált semmivé, és költözött a helyébe valami soha sem tapasztalt, energiával teli vibrálás.
4. A siker íze
Nálunk a futball metaszinten arról szól, annak a lakmuszpapírja, fokmérője, hogy mi, magyarok, mire vagyunk képesek, mennyit érünk. Ez az oka annak, hogy bármilyen igazságtalan a többi sportággal szemben, egy vízilabda olimpiai cím után nem vonul ki a fél ország az utcára. Ez az Eb, meg ez a három meccs nem arról szólt, hogy megvertük az osztrákokat, mert nekünk ők egyáltalán nem fontosak. Arról sem, hogy Portugália egyszer sem tudott vezetni ellenünk, mert őszintén szólva ki érdekelnek a portugálok? Ez a 2016-os Eb nekünk arról szól, hogy végre elkezdtünk hinni önmagunkban, el tudtuk felejteni azokat a terheket, amik a döntő pillanatokban mindig visszahúztak minket. Azt élvezzük, hogy milyen iszonyúan örömteli, amikor nekünk, magyaroknak sikerül.
Ha ki is kapunk a nyolcaddöntőben, ezt már soha senki nem fogja elvenni tőlünk.
Egyébként is, szerintem nyerünk.
Amúgy a magyarok Eb-győzelméért meg 76-szoros pénzt fizetnek, egy ezrest megér, nem?
