A magyar válogatott egy újabb világbajnokságról maradt le, ami nem meglepetés, de azért a negyedik helynél jobbat vártunk ilyen Eb után.

A magyar fociválogatott a negyedik helyen végzett az I-csoportban, ami nevezhető csalódásnak azok után, hogy a harmadik kalapból került ki, na meg egy ilyen Európa-bajnoki szerepléssel a háta mögött. A franciák és a németek elleni iksz után nem vártuk, hogy Albánia oda-vissza verje a fiúkat. Nézzük meg kicsit részletesebben is a vb-selejtezőt.

Jobban megy a nagyok ellen

Az a játék, az a harcmodor és taktika, amiben a magyar válogatott sokat fejlődött – és ami miatt joggal szerepelt a kontinenstornán is – leginkább a nagycsapatok ellen működik. Amikor 2018 nyarán Marco Rossi átvette az irányítást, azonnal összekapta a csapat védekezését, gyakran elővette az általa imádott 3–5–2-es felállást is. Stabilizálta a hátsó sort, és főképp kontrákta épített.

Ez a nagyok ellen sokszor hatásos volt, az Eb után láthattuk ezt Londonban és Varsóban is: a Wembley-ben a 6:3 óta először szereztünk pontot, a lengyeleket pedig meg is vertük. A baj az, hogy már egyiknek sem volt tétje, miután Albánia ellen nem szereztünk pontot. Amikor ugyanis nekünk kellene irányítani, dominálni és lezárni a meccset, akkor kevesek vagyunk.

Amikor nagyon kellett, csődöt mondott a csapat

Úgy kalkuláltunk, hogy optimális esetben Lengyelországgal harcolunk majd a második helyért, a realitás persze inkább az volt, hogy a harmadik, negyedik helyen zárunk. Amikor a nyitómeccsen 2–0-ról és 3–2-ről nem tudtuk itthon tartani a három pontot a lengyelek ellen, látszott, bravúr kell a második helyhez. Például egy pont Londonban, vagy egy győzelem Varsóban, ami jött is, csak közben kétszer is kikaptuk az albánoktól.

„Nem gondoltam volna a selejtezők előtt, hogy Varsóban győzni tudunk. Viszont abban reménykedtem, hogy Albánia ellen három vagy négy pontot összeszedünk. Erős csapat az albán, hiszen jó bajnokságokban játszanak a játékosai. De nem gondoltam volna, hogy kikapunk tőlük. Ez a blama mai napig lelkiismeret-furdalást jelent a számomra. És emiatt nem lehetünk teljesen elégedettek a selejtezősorozatban nyújtott teljesítményünkkel” – nyilatkozta Marco Rossi.

Teljesen impotens volt a csapat a két legfontosabb meccsen, a 180 perc alatt összesen négyszer találta el a kaput a válogatott, gólt nem rúgott.

Albániában szerintünk Rossi is hibázott, de legalábbis gyáva volt. Nem volt feltétlenül indokolt ennyire óvatos csapattal felállni. Gyakorlatilag klasszikus csatár nélkül kezdtünk, Sallai volt elöl, aki szélső, esetleg visszavont center, de semmiképp sem csatár, mögötte/mellette pedig a középpályás Szoboszlai kezdett. Az albánok is érezhették, hogy ikszért jöttünk, ez pedig önbizalmat adhatott nekik.

A kapitány felfedezett pár új arcot

Az mindenképp pozitívum, hogy kinőtte magát néhány játékos. Schäfer András például élt az ölébe hullott lehetőséggel, a DAC középpályása nagy tehetségként igazolt Genovába, ám ott nem játszott, Dunaszerdahelyen viszont annyira felépítette magát, hogy Rossi behívta. Azóta nagyjából kirobbanthatatlan a csapat tengelyéből.

Szalai Attila sem volt egy világhírű védő, de Rossi rendszerében remekel, ma meg már ott tartunk, hogy a Chelsea ajánlatot tett érte. De említhetjük Schön Szabolcsot is, a fiatal szélső is stabil kerettag lett.

Nagyon kevés az igazán jó magyar focista

A fentiek ellenére még mindig ott artunk, hogy a topligákban nem tobzódnak a magyarok, egyszerűen kevés az európai szinten is tényezőnek számító karakter. Szoboszlai Dominik, Gulácsi Péter és Willi Orbán kiemelkedik, Sallai Roland is rendszeresen játszik a Bundesliga meglepetéscsapatában, de nagyjából ennyi. Minden bizonnyal Szalai Attila is hamarosan beáll a sorba, ő lesz a legértékesebb magyar, de ebből nem lehet vb-re alkalmas csapatot építeni.

Szalai Ádám is megmondta:

Összességében csalódás az eredmény, de nem irreális

Ha kizárólag a kalapokat nézzük, meg az országneveket, akkor csalódás a negyedik hely, de a második meg bravúr lett volna. Csak nézzük meg, kik játszanak a lengyel válogatottban: Robert Lewandowski ugye az év labdarúgója, és az Aranylabda legnagyobb esélyese. Wojciech Szczesny a Juventusban véd, Jan Bednarek a Southampton, Tomasz Kedziora a Dinamo Kijev, Matty Cash az Aston Villa védője, Mateusz Klich és Jakub Moder szintén a Premier League-ben játszik, Piotr Zielinski a Napoli, Karol Linetty pedig a Torino középpályása.

De ennél nagyobb baj, hogy a lesajnált albánok is jobbak egyénileg, csak a védelemből heten fociznak a Serie A-ban: Thomas Strakosha, Etrit Berisha, Berat Djimsiti, Marash Kumbulla, Elseid Hysaj, Frédéric Veseli és Ardian Ismajli.

Az ellenünk mindkét meccsen betaláló Armando Broja pedig a Premier League-ben játszik.

Szóval egyénileg messze vagyunk az európai középmezőnytől is, szervezettséggel meg korlátozottak a lehetőségek, egy bizonyos szint után már nehéz feljebb lépni. Ahhoz kellenek az egyéniségek.

(Fotó: MLSZ)

És ezt olvastad már?
Hét mezőnyjátékossal és két kapussal állt ki a portugál csapat, egy félidő alatt hetet kapott