Azok után, hogy 6:3-ra elgázolta az Aranycsapat Angliát a Wembley-ben, félmillióan szerették volna élőben látni a visszavágót.
„Egy hétre jöttek, hét eggyel mennek” – így szól a magyar futballtörténelem egyik legfrappánsabb szójátéka, amely a fél évvel az 1953-as, londoni Az évszázad mérkőzése után Magyarországra érkezett angol válogatotton élcelődött.
Az Aranycsapat 1953. november 25-i 6:3-as londoni győzelme sokkolta az angol közvéleményt, ezért hatalmas tétje volt a budapesti összecsapásnak.
Walter Winterbottom, az angolok szövetségi kapitánya a budapesti találkozó előtt kijelentette, hogy Puskásék sikere egyszeri és megismételhetetlen. Nos, a magyar válogatott 7:1-es, fényes győzelme azonban bizonyította, hogy a szakember tévedett
– mesélte Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke.
Egyes becslések szerint félmillió jegyre volt tényleges igény, de a kibővített Népstadionba csupán alig több mint 90 ezren juthattak be, ezért bizottságok döntöttek arról, ki méltó arra, hogy nézőként részese lehessen a világra szóló sporteseménynek.
Húst nem lehetett kapni annak idején, mégis volt, aki egy fél hízott sertést ajánlott fel egy belépőért.
Az első félidőben három gólt szerzett a magyar csapat, majd a másodikban újabb három következett. A 68. percben az angolok Ivor Broadis révén megszerezték a becsületgóljukat, de az utolsó találat ismét a magyaroké volt: a csapatkapitány, Puskás Ferenc lőtte, írta az MLSZ.
A magyar válogatott története egyik legremekebb játékával verte tönkre az angol csapatot.
Gil Merrick, a kapus így nyilatkozott a meccs után: „Soha, hosszú profi pályafutásom alatt egyetlen egyszer sem kaptam egy mérkőzésen hét gólt. Borzasztó élmény volt azt látni, hogy csak jönnek és jönnek, feltartóztathatatlanul. Amikor a második félidőben hat perc alatt három gólt kaptam, az futott át az agyamon – ez katasztrófa.”
Malcolm Allison, a későbbi híres menedzser akkoriban a West Ham United együttesében futballozott. A pesti mérkőzést követő bajnoki fordulóban éppen a Népstadionban középhátvédet játszó Syd Owen ellen lépett pályára. Így emlékezett:
A meccs előtt kezet ráztam Syd Owennel, és kérdeztem tőle, milyen volt a magyarok ellen futballozni. Azt felelte, »Malcolm, olyanok, mintha egy másik bolygóról csöppentek volna közénk«.
- Magyarország–Anglia 7:1 (3:0)
- Barátságos mérkőzés, 1954. május 23., Népstadion, 92 000 néző. Jv.: Bernardi (olasz).
- Magyarország: Grosics (Gellér, 77.) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.
- Anglia: Merrick – Staniforth, Owen, Byrne – Wright, Dickinson – Harris, Sewell, Jezzard, Broadis, Finney.
- Gól: Lantos (10.), Puskás (23. és 72.), Kocsis (31. és 57.), Tóth (59.), Hidegkuti (62.), Broadis (68.).
(Forrás: MLSZ, Wikipédia)