Tényleg megsüvelendő, kedves és liberális eszme, ami Coubertin báró fejéből pattant ki, sportoljon, mozogjon és kapjon esélyt mindenki, meg minden. De talán kissé elavult már, rá kéne frissíteni. Abszolút az esélyegyenlőség híve vagyok, de azért kicsit elkeserítő látni a törékeny, bájos hegedűvészt a zord hegyoldalon szenvedni és, idézem, "megpróbálni valahogy lejutni". Vanessa (Vanakorn) Mae olimpiai résztvevő, még célba is ért, épségben maradt, kapott egy percet az elsőtől. Hurrá!
De persze nem csak ő hagy bennünk mély nyomot, hanem mondjuk Erik, az angolna, Eddie, a sas, vagy a jamaicai bobosok, vagy a fiú, aki még akkor is futotta a maratonit, amikor már javában zajlott a záróünnepség. És még lehetne sorolni napestig azokat, akiken huncutul mosolygunk, ha szóba kerülnek. Tényleg remek szórakozás a megboldogult, zseniális Knézy által közvetített Moussambani-performansz, csak épp miatta nem jutott ki valaki, aki mondjuk úszni is tud.
Nem irigykedem én rájuk, a sport tényleg arról szól, hogy mozgunk, boldogok és egészségesek vagyunk, az olimpia meg... hát a részvételről. Csak olyankor elkeserítő ez, amikor olyan sztoriba futunk bele, mint például a mindenét, de tényleg mindenét a sportra áldozó, a szintidőket is teljesítő gyorskoris, Lykovcán Ágotáé. (Olvasd el a remek és megrázó interjút Ágotával!) A magyar nagypályás gyorskorcsolyázó a harmadik olimpiájáról marad le, holott ő tud korizni, jól, és ugye még az olimpiai kvalifikációs időt is megfutotta. És eközben anyagilag és mentálisan is többször összeroppant, mert mindenáron olimpián szeretne szerepelni. Na ilyenkor azért felmegy a pumpa, hogy eközben tökéletesen alkalmatlan hobbisportolók csúszkálnak for fun.
De persze számtalan sportolót fel lehetne sorolni, akik hivatásszerűen űzik sportágukat, akik pénzt, energiát, testi épséget nem kímélve, profi módon, iszonyú melót elvégezve azon vannak, hogy egyszer, egyetlen egyszer bevonulhassak egy olimpiai megnyitón. Eközben pedig egy híres, anyagilag finoman szólva is független hegedűművész országot és nevet vált, hogy sízzen egy jóízűt Szocsiban.
Talán Ágotának is körül kéne néznie, lehet, hogy burmai színekben ott lehetne 2018-ban Pjongcsangban. Vagy akár én is. A hóekém elég erős, a Girlandra még rágyúrok, de van még négy évem.