Út az elődöntőig

Anglia az egyik topfavoritként várta a tornát, és ennek megfelelően is kezdte az Európa-bajnokságot. Nem feltétlen látványos (támadó) focival, de az első csoportmeccsén magabiztosan legyőzte azt a Horvátországot, amely egyrészt vb-ezüstérmesként érkezett a tornára, másrészt a 2018-as világbajnokságon a négy között épp Angliát ejtette ki. A második meccsen aztán csak ikszelt a skótokkal, a harmadik fordulóban pedig egy góllal verte a cseheket. Vagyis mindössze két gólt szerzett a Kane és Sterling fémjelezte csapat a csoportban, ami nem túl erős, ugyanakkor kapott gól nélkül zárta a csoportkört.

A 16 között aztán a nyolcaddöntők csúcsmeccsén Németországot verték két hajrában szerzett góllal a háromoroszlánosok, Harry Kane is megrúgta az első gólját. A nyolc között az ezidáig legkönnyebb meccsén négyet rúgott Ukrajnának a Southgate-csapat. Vagyis úgy jutott a legjobb négy közé, hogy egyetlen gólt sem kapott, ezzel Anglia az Eb-k történetének első olyan válogatottja, amely az első öt meccsét lehozta kapott gól nélkül.

Dánia a finnek elleni vereséggel kezdte az Eb-t, ez volt az a meccs, ahol az eredmény sokadlagos volt, miután Christian Eriksen összeesett a pályán, percekig küzdöttek az orvosok az életéért. Később szerencsére stabilizálódott a középpályás állapota, de értelemszerűen számára a torna véget ért. És a dán csapat is közel került ahhoz, hogy még a csoportból se jusson tovább, a finnek után ugyan Belgium ellen jól játszottak az északiak, de újra pont nélkül maradtak. A harmadik fordulóban viszont 4–1-re legyőzték az oroszokat, így végül csoportmásodikként kvalifikálták magukat a 16 közé.

Ott pedig meggyőző játékkal, négy góllal legyőzték Walest. A nyolc között a csehek ellen az első félidő legelején és legvégén betaláltak, ezzel gyakorlatilag 45 perc után eldöntötték a továbbjutást.

Mire számíthatunk?

A dánok 11 gólt rúgtak hét meccsen, ez a harmadik legtöbb a mezőnyben, és a kialakított helyzeteket illetően is harmadik a spanyolok és az olaszok mögött Kasper Hjulmand csapata. Ahogy gyakorlatilag a fontosabb támadást vizsgáló statisztikai mutatók legtöbbjében az említett két nemzet mögött harmadik a dán csapat az Eb-n. Anglia ezzel szemben ugye még gólt sem kapott, és leszámítva az ukránok elleni meccset legtöbbször keveset is rúgott.

Gareth Southgate sokat kísérletezett a torna során, az első meccsén még kezdett például Foden, ő azóta kikerült a csapatból, a németek ellen öt védővel állt fel a válogatott, az ukránok ellen visszaállt négyre, a támadósorba pedig bekerült Jadon Sancho és Mason Mount is. Kane zsinórban a második meccsén talált be, Raheem Sterling ismét remekelt. A Shaw–Sterling összjáték effektív volt, ahogy az angolok pontrúgásai is, három gólt fejeltek Ukrajnának. Végig irányították a játékot, gyakorlatilag nem volt olyan pillanata a meccsnek, amikor az ukránoknak érdemi esélye lett volna.

A dánok egy alapvetően háromvédős rendszerben játszanak, sokmozgásos focival, egy masszív középpályával és sok pozícióváltoztatással felálló támadósorral. Ha az Öngólt is beleszámoljuk, akkor már nyolc különböző dán gólszerző volt a tornán.

Hjulmand csapata hasonló stílusban játszik, mint a német válogatott, így érdekes lesz, hogy az angolok ismét három középső védővel fognak-e kezdeni, vagy Gareth Southgate ilyen téren nem nyúl bele az ukránok ellen jól működő rendszerbe. A Pierre-Emile Hojbjerg-Thomas Delaney kettősé az Eb egyik legjobb középpályás kapcsolata, Mikkel Damsgaard előszeretettel lép vissza a támadósorból a középpályára, Dolberg tölti be a klasszikusabb center szerepét, míg Martin Braithwaite a sebességével okozhat esetleg gondot az angoloknak. Ugyanakkor a walesiek ellen megmutatta ez a dán csapat, hogy akár egy 4–3–3-as felállásra is át tud állni, ebben a rendszerben Christensen volt, aki feljebb lépett a védősorból. Vagyis Gareth Southhate-nek az elődöntő előtt azért van, amin agyalnia, de persze ez fordítva is igaz, mindkét válogatott megmutatta már a tornán, hogy ha a helyzet megköveteli, akkor képes megújulni, van ahonnan meríteni.

A közelmúlt egymás elleni mérlege a dánoknak kedvez, az előző hat meccsből ötször Dánia nyert, az angolok legutóbb még a 2002-es világbajnokságon tudtak győzni.

Dánia nem véletlenül jutott a négyig, nem véletlen, hogy a torna meglepetéscsapata, és 1984 és 1992 után ismét elődöntőt játszhat (92-ben megnyerte a tornát). Ennek ellenére Anglia egyértelmű favorit, minőségben, mélységben ez az angol válogatott Európa egyik legjobbja, és azt is bizonyította, hogy tornacsapatként is fejlődött. Legalábbis eddig. A kérdés az, hogy Kane-éknek sikerül-e átlépniük a saját árnyékukat – ellentétben a vb-vel –, és az angol média és szurkolók nyomását elviselve olyan magasságokba jutnak-e, mint ami nem sikerült az előző, Beckham, Gerrard, Lampard, Rooney fémjelezte generációnak.

Kapcsolódó:

(Fotó: Getty Images)