A kétszeres Év játékosa és gólkirály olasz csatár a drukkerek kilencven százalékának teljesen váratlanul otthagyta a Fradit és visszaigazolt a Honvédhoz. Senki sem érti, miért adta el az FTC a legjobbját, holott közel sem volt váratlan és meglepő ez a lépés.
Ma lett hivatalos, hogy Davide Lanzafame elhagyja a BL-/El-csoportkörbe tartó Ferencvárost, visszatér korábbi sikerei színhelyére, Kispestre. Ezt mi négy napja már megírtuk, és aki valamennyire járatos a klubnál vagy a játékosok között, azt is tudja, mi az oka a távozásának – amit nem kommunikált sem a játékos, sem a klub.
És ez így is van rendjén, nem is kell túlságosan boncolgatni az okokat a felek részéről, ha azok olyanok, amik miatt csúnya lenne az elválás. Teljesen felesleges egymásra mutogatni, odapottyantani, ahol enni adtak, vagy épp méltatlanul elbúcsúzni egy gólkirálytól, a bajnokcsapat egyik legjobbjától.
Ugyanakkor erősen érződik a szurkolói igény a miértre, hozzánk is eljutott több olyan visszajelzés, hogy „mennyire ostoba a Fradi, hogy eladja a legjobbját”, „Rebrov kicsinálta, mert nem ukrán”, „elzavarják a legjobbakat” (Böde, Gorriarán, Petrjak, Lanzafame).
Ezért elmondjuk, mit tudunk. Nincs benne semmi különlegesség egyébként, biztosabb információ nélkül is össze lehetne illeszteni a képet, ha valaki figyelt az elmúlt egy évben.
Lanzafame eligazolásának gyújtópontja egyértelműen az elefántcsontparti csatár, Franck Boli érkezése volt.
Az olasz látta, mit tud az új csatár, aki gólkirály volt Norvégiában, és jelezte a vezetőségnek, hogy kösz, de inkább nem maradna.
De ez már a sztori legvége, a kiindulási ponthoz egy évet vissza kell lapoznunk: a Ferencváros vezetői leváltották Thomas Dollt és Szerhij Rebrov lett a Fradi edzője.
Az ukrán pedig nem egy bratyizós típus, nem is érdekli, ki a sztár, ki mit tett le korábban az asztalra: őt csak a teljesítmény és a taktika, taktikai fegyelem érdekli. Ebbe a stratégiai elképzelésbe bukott bele Böde Dániel, majd most Davide Lanzafame is.
Rebrov egy sokmozgásos, letámadós, direktebb focit álmodott meg, ebbe pedig nem illett bele Lanzafame, aki technikailag kiváló, remek labdarúgó, de védekezésben mínusz egy ember – ráadásul se nem klasszikus center, se nem támadó középpályás.
Emellett konfliktusuk is volt, áprilisban Rebrov ki is rakta a keretből Lanzafamét a viselkedése miatt. Az olasz már akkor a játékpercei miatt volt frusztrált, pedig akkor még csak Szignyevics volt a konkurenciája. De a csapatnak jól ment nélküle is. Lanzafame a feszültségét nehezen tartotta kordában, Rebrovon kívül csapattársával, Lovrencsics Gergővel is komolyabban összekapott, lépnie kellett Rebrovnak.
Nem evett egymás tenyeréből a munkamániás ukrán és a művészlelkű olasz, így a bajnokság vége felé már egyértelmű volt, hogy megpróbálja eladni a Fradi. Tárgyaltak is, de akkor még nem a Honvéddal, Lanzafame viszont már akkor is vágyott vissza Kispestre, hiszen neki a játékpercek miatt fontos az is, hogy Budapesten maradjon.
És most értünk a sztori végére, a zöld-fehéreknek sikerült leigazolni Bolit, akit már bő fél éve figyeltek, és akinek sebessége, dinamizmusa, erőszakossága és gólérzékenysége tökéletesen illik Rebrov sémájába.
Az edzéseken pedig maga Lanzafame is látta, hogy az elefántcsontparti miatt még kevesebbet fog játszani. Szólt is, hogy adják el, a Fradi vezetése pedig megállapodott a Honvéddal egy kölcsön plusz kötelező vásárlás opcióban.
Ezek a háttérben húzódó okok vezettek az olasz lelépéséhez, és ezeket is mindenki máshogy fogja dekódolni: Rebrov kiállhatatlan, Lanzafame pedig lusta és megfutamodott. De a lényeg legyen az, hogy a csatár korrekten búcsúzott el a klubtól, akinek hálás, a klub pedig csendben eladta.
A szekér meg halad tovább.
(Fotó: MTI)