Mit érne az élsport nézők nélkül? Hát, valószínűleg semmit. Mégis sokszor érezni azt, hogy egyes, túlszabályozott sportágak inkább szólnak a szakmának, egy szűk szubkultúrának, mint a hétköznapok emberének.
Ezt sajnos még a sikersportunknak számító vízilabdáról is elmondhatjuk - amiben az utóbbi évek felemás eredményeinek ellenére még mindig jók vagyunk -, egy mezei néző azt se tudja, mikor és miért fúj a sípjába a parton futkosó fehér ruhás fickó, meg amúgy is, mindjárt megfulladnak szegények, miért nem hagyják már abba az egészet...
De ilyen a tenisz is, igazi rétegsport, amit sokan még feleslegesen elitistának is tartanak. Izgalmas, de lassú folyású, és élére vasalt.
Talán pont ez a feszesség zavarta Chris Quinnt is, az ír fickót, aki élőben követte a wimbledoni teniszbajnokság mérkőzéseit. Többek között az egyik Ladies' Invitation Doubles, azaz a meghívott női párosok csoportmeccsét, ahol a 2000-es évek elejének csillaga, a korábbi világelső Kim Clijsters, Rennae Stubbs-szal játszott a Conchita Martinez - Andrea Jaeger - páros ellen.
Ugyanis, amikor Clijsters viccesen megkérdezte Martinezt, hogy hova szerváljon, az ír fickó elkezdte bombázni jó tanácsokkal, amin a belga teniszezőnő annyira bepipult, hogy behívta a pályára.
Ekkor már az egész nézőtér szakadt a röhögéstől, hát még mikor Quinn bement a pályára, Clijsters pedig a wimbledoni szabályokhoz méltó módon fehérbe - értsd: fehér szoknyára - öltöztette.
Aztán a csodálat még tovább fokozódott, mikor a fickó simán fogadta az első szervát.
Ezzel együtt olyan sportpercek voltak, amiért megéri nézni, például a teniszt is. Mert, ha nem is a végletekig feszülő idegektől, az izzadó tenyérről, és a vérre menő harctól volt hangos a pálya, az egész hihetetlen vicces, szerethető és emberi volt. Igazi show.
(via Independent)
