Az athéni olimpia óta tudjuk, hogy van „sportoló, aki nem a szülőföldjén látta meg a napvilágot”. Csisztu Zsuzsa 2004-es, azóta legendává nemesedett mondása idején még nem tudtuk, mennyire így lesz ez a jövőben, csak a fogalmazáson kell kicsit pontosítani:

a mostani focivébén 137 játékos szerepelt másik ország válogatottjában, mint ahol született.

Ennek az egyik fő Afrika és Európa közelsége: rengeteg (bárhányadik generációs) afrikai bevándorló lesz profi sportoló, és közülük sokan nem annak az országnak a nemzeti csapatát választják, ahol felnőttek, hanem ahonnan az ősei származtak.

A marokkói keret 13 focistája Európában született, egy pedig Kanadában. A franciák a sajátjukon kívül még két kezdőcsapatot kiállíthattak volna francia földön született játékosokból.

Achraf Hakimi Madridban született, a PSG-ben játszik, és a csoportját meggyerő Marokkó egyik legnagyobb sztárja - Fotó: Getty Images

Szintén sok játékos választott másik válogatottat a délszláv háború utóhatása miatt, és nemcsak azért, mert Jugoszlávia nem létezik már (ahogy sok későbbi utódállama sem), hanem mert a nyugatra menekülő szülők gyerekei ugyancsak a család származási helyét képviselő csapatot választották.

Aztán ott van a rendező Katar, aki honosított, akit csak tudott, hogy ütőképesebb legyen a csapata, de nem igazán jött ez össze.

...és szerepelt Wales is, ami a rossz nyelvek szerint egyszerűen „Anglia B” volt ezen a tornán.

Nézzük a 137 vb-focistát:

Ez is érdekelhet: