A sorozatunk legújabb részében az ötvenes évekbe röpítjük az olvasót, a Puskás-féle Honvédot nézhetjük meg, amikor népszerűsíti a foci Angliában.
Miután Anglia 1953-ban felejthetetlen pofont kapott az Aranycsapattól, amikor otthon kapott ki 6–3-ra, sőt a visszavágónak készülő, ám újabb mészárlássá váló budapesti 7–1-es szégyen bekövetkezett, folyamatosan készültek valamilyen megtorlásra a büszke angolok, a labdarúgás feltalálói. Ha nem válogatott szinten, akkor máshogy – így történt, hogy 1954 decemberében meghívta az akkor legjobb klubcsapat, a Wolverhampton Wanderers a budapesti Honvédot.
A félelmetes, világverő Aranycsapatból öten léptek pályára az 1889-ben épített Molineux Stadionban: Lóránt, Bozsik, Czibor, Kocsis és Puskás. A nagy bosszú nem indult valami fényesen a Wolvesnak, ugyanis az 55 ezer néző legnagyobb bánatára Puskás Öcsi és Machos Ferenc góljaival már tizennégy perc után 2–0-ra vezetett a Honvéd. Sőt, az első félidőben jó néhány komoly helyzetet kialakítottak még a fehérmezes magyarok, ám több gólt nem lőttek. A második félidő elején Hancocks szépített egy olyan tizenegyesből, melyet teljesen érthetetlen, miért fújt be a játékvezető. Illetve nagyon is értjük. A végét sajnos nem bírták erővel Puskásék, a borzasztóan mély talaj sokat kivett belőlük, így aztán Swinbourne gyors duplájával végül 3–2-re nyertek az aranyszínű mezbe bújó hazaiak.
Ez a nemzetközi találkozó egyrészt teljesen meghódította a brit közönséget (az angol lapok világbajnoknak titulálták a Wandererst), másrészt pedig komoly befolyása volt a későbbi európai kupák elindítására.
Tovább: A legfrissebb Player-cikkekhez A rovat többi cikkéhez “Gyere Egérke, gyere kicsi lány” – Egerszegi a Re-Playeren
