A foci legrangosabb egyéni elismerését jellemzően csatárok vagy irányítók kapják, védők csak nagyon ritkán, kapus pedig mindössze egyetlen egy alkalommal: 1963-ban a szovjet Lev Jasin kapta az elismerést, megelőzve Gianni Riverát és Jimmy Greavest.

Fekete Pók vagy az Orosz Párduc – így becézték Jasint fénykorában, de a legnagyobb dicséret alighanem az egyik nagy ellenfelétől jött: Eusébio az évszázad kapusának nevezte. Volt olimpiai bajnok (1956), Európa-bajnok (1960), három vébén szerepelt (1958, 1962, 1966).

Az egész pályafutását (1949–1971) a Dinamo Moszkvában töltötte és kis híján a klub hokikapusa lett, mert mai ésszel hihetetlen módon csak 23 évesen kapott lehetőséget a focicsapatban, amikor az első számú kapus megsérült. 1953-ban a hokicsapat kapusaként szovjet kupát nyert, de utána abbahagyta a hokit, hogy csak a focira koncentráljon.

„Az élvezetet, amivel Jurij Gagarin űrrepülését nézem, csak egy tizenegyes kivédése múlja felül” – mondta egyszer Jasin, aki a becslések szerint (nem voltak még olyan pontos statisztikák, mint ma) mintegy 150 büntetőt védett ki a pályafutása alatt.

A moszkvai búcsúmeccsét százezer néző előtt rendezték, olyan világsztárokkal, mint Pelé, Eusébio vagy Beckenbauer. Később a szovjet Sportminisztérium elnökhelyettesi posztjáig vitte. 1990 márciusában halt meg.

Jasinnak szobrot állítottak Rio de Janeiróban, a dinamós mezét pedig kiállították a San Siro múzeumában, Platinié és Oliver Kahn-é közt.

(Borítókép: GettyImages / Jasin védése az 1966-os vb elődöntőjében, Nyugat-Németország ellen. A meccset 2-1-re a németek nyerték.)

Ez is érdekelhet: