Jimmy White minden idők egyik legnépszerűbb és legszínesebb snookerjátékosa, aki az asztal mellett a zseniális lökéseiről, a magánéletében pedig egy rockszárhoz hasonlítható életmódjáról volt híres. Bemutatjuk a Forgószél sztoriját.
„»Íme Jimmy White, a snookerlegenda, a Nép Bajnoka! Aki crackfüggő…« Túlzásnak hat, nem igaz? De életem őrült hónapjaiban abszolút megállta a helyét ez a leírás” – meséli Second Wind című önéletrajzi könyvében a snooker történetének egyik legnagyobb alakja.
Jimmy White, aki ma, 61 évesen is aktív és a profi mezőny tagja, pályafutása során tíz pontszerző-versenyt nyert, a sportág majorjeinek számító Triple Crown-trófeák közül kettőt zsebelt be. A harmadik, egyben a legjelentősebb versenyen, a világbajnokságon azonban – habár hatszor vívott finálét – nem tudott révbe érni.
White nem tagadja, soha nem gondolt máshogyan magára, mint egy előadóművészre, aki a snookerasztalnál szórakoztatja a közönséget és mindeközben gyakran elhagyja a járt utat a járatlanért, azaz hajlamos bevállalni egészen kockázatos lökéseket is, olykor jelentősen csökkentve ezzel a saját győzelmi esélyeit. A Forgószél a becenevéhez híven sokáig csapongó életvitelt folytatott, és a versenyeken is rendre visszaköszönt az a rocksztár attitűd, ami őt a magánéletben jellemezte. A múló élvezetek rabságában háttérbe szorult a szisztematikus felkészülés és a professzionalizmus, White tehetségét azonban nagyon jól példázza, hogy minden viszontagság ellenére is jelentős mennyiségű tornagyőzelmet számlál. A szerekkel való viszonyáról így beszélt:
„A drogok miatt valószínűleg 10 világbajnoki címtől estem el. Tudom, hogy cracket mások is használtak rajtam kívül, de nem hibáztatok senkit, mert nem számít, hogy ki kit vitt bele a buliba. Csakis én vagyok a felelős a döntéseimért, csupán magamat okolhatom a történtekért. Gyakorlatilag mindent megtettünk azért, hogy kinyírjuk magunkat, randevúztunk a halállal, és fütyültünk a következményekre.”
Mondhatjuk, hogy a snooker megmentett engem a biztos haláltól, hiszen szenvedélyesen szeretem ezt a sportágat, és sosem tettem volna meg azt, hogy közvetlenül a versenyek előtt drogot fogyasztok. Nem bukhattam meg a doppingvizsgálatokon, így két héttel az események előtt semmilyen tiltott szerhez nem nyúltam. Kitisztulni azonban nagyon nehéz, napokra van szükséged hozzá. Készülni nem is igazán tudtam, így sorra mondtam csődöt egyes tornákon. Amikor belekerülsz egy negatív spirálba, minden háttérbe szorul: a felkészülésed, de még a családod is.”
A Forgószél a hat világbajnoki döntője közül négyet Stephen Hendryvel, a sportág hétszeres vb-győztesével szemben bukott el, a negyediket 1994-ben. White abban az évben állt a legközelebb az elsőséghez. A mindent eldöntő frame-ben, 17-17-nél, ideális asztalállás mellett kihagyott egy rutinfeketét, a pozicionálása a pirosra viszont remekül sikerült. A gond éppen csak az volt, hogy a mérkőzést addigra bevallottan elengedő Hendrynek így ezüsttálcán kínálta fel az újabb világbajnoki címet: a skót letakarította az asztalt és újból a mennybe ment. A meccs végén White humorosan ezzel a mondattal nyugtázta a vereséget: „most már kezd nagyon idegesíteni ez a srác”.
Az 1994-es vb-döntő utolsó frame-je:
A drog és az alkohol mellett White jelentős mennyiségű pénzt égetett el a szerencsejátéknak köszönhetően.
A szolidabb számítások szerint kokainra közel negyedmillió, játékra nagyjából kétmillió fontot költhetett.
Habár a nyilatkozataiból sokszor kiderült, hogy bántják és kísértik az elszalasztott lehetőségei, kiváltképp a világbajnoki kudarcok, ironikus módon valahol mégis örül annak, hogy nem sikerült elhódítania a legbecsesebb trófeát.
„Ha ’82-ben megnyerem a világbajnokságot, ma már egészen biztosan nem élnék. Az akkori életmódomat figyelembe véve ebben biztos vagyok.
Képzeld el, hogy felnősz szegény körülmények között, aztán hirtelen lesz pénzed, bombanők keresik a társaságodat, és amerre csak nézel, folyik az ital megállás nélkül. Akkor elhiszed, hogy te vagy az élet császára, a probléma csak annyi, hogy hazudsz magadnak és mindenki másnak is. Évekig éltem a rocksztárok életét, de valójában nem voltam más, csak egy társadalmi deviancia.”
A Forgószél egy örök álmodozó, aki pár éve is úgy nyilatkozott, hogy lát esélyt a világbajnoki győzelmére. Eredményei ugyan érthető okokból, a mezőny erősödése és az ő korosodása miatt már elhanyagolhatók, de olykor-olykor azért felvillant valamit a tudásából. Tavaly például egy nehéz kvalifikációs sorozatban jutott a UK Championship főtáblájára, a szezon végére pedig kiharcolta az újabb kétéves profi tagságát (korábban évekig meghívásos alapon szerepelt a legjobbak között).
A trófeagyőzelemre reális esélye már csak a senior-mezőnyben van – jelenleg ő a senior-világbajnokság címvédője és egyben négyszeres bajnoka –, de nagyszerű látni, hogy továbbra is próbálkozik és tenni akar. A fiával készül, új edzésmódszereket alkalmaz, frissen tartja magát és a legfontosabb, hogy a sportág szeretetéből fakadó hite a mai napig töretlen.
Ez is érdekelhet:
(Készült a The Guardian, a 42.ie, a The Independent és az Eurosport UK írásai alapján; fotó: Getty Images)
Varga Máté – Kezdőlökés