A törekvés persze érthető, a bajorok hosszútávra terveznek, világuralomra tőrnek, úgy érezték, a német precizitáshoz, az erős, stabil lábakon álló klubhoz és a pazar játékoskerethez hoznak egy fiatal zsenit, aki üde, friss, újító, előretekintő, és mivel némettől eltérő filozófiát vall a futballról, tökéletes elegyet alkothat meg. Még ha az út így kicsit rögösebb is lesz újra, ha kell is némi kerülő, de aztán végül teljes gázzal át lehet száguldani a világon. Legalábbis ez a terv. Der Plan.

A baj az, hogy amikor ezt kitalálták a Bayernnél, akkor még nem tudták, nem is sejthették, hogy szegény katalán fiú gyakorlatilag csak veszíthet, bukásra van ítélve, hiszen az átvett csapat minden létező trófeát hazaszállít. Pep Guardiolát persze nem olyan fából faragták, hogy megtörjön a súly alatt, de a hendikep nyilvánvaló. Ráadásul Guardiola nem az a fickó, aki megjátssza a tutit, nem tántorította el az elképzeléseitől az sem, hogy csapatánál nincs jobb a földtekén, nem tartotta meg tisztán Jupp Heynckes sikeres taktikáját, elképzeléseit. Ami a könnyebb út lehetett volna. Nem ezért hozták.

Pep mester elkezdte saját arcára formálni a Bayern Münchent is. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy barcelonásítja. Szerkezetileg hasonlóban gondolkodik, és természetesen a taktika is hajaz a katalánokéra – Das Tiki-taka. Mindez a gyakorlatban rengeteg ügyes középpályást, messis hamis kilencest – aki a terv szerint Ribéry lehet –, hátulról, a védelemből precízen és végtelenül türelmesen felépített támadást jelent. És mondanom sem kell, mindenekelőtt labdatartást.

„Az első győzelmünkkel elégedettek lehetünk, igaz, még több sikerre lesz szükségünk, hogy felépítsük az önbizalmunkat" – mondta az első Bundesliga-meccs után Guardiola, és nem tagadta, a csapat taktikai felkészültsége még nem tökéletes. Felépíteni az önbizalmat? Kérem? Miről beszél ez az ember, akit csodáltunk mindig józan nyilatkozataiért? Ha egy új tréner érkezik új játékosaival, az új elképzeléseivel, nyilvánvaló, hogy kell idő azok begyakorlásához, készségszintre fejlesztéséhez, kell a közös nyelv, a chemistry. Ahhoz kell idő, igen. De az önbizalom hol tűnt el? Mikor?

Ők a világ legjobbjai, akikhez most még érkezett egy BL-döntős német zseni, Mario Götze (igaz, sérült), valamint egy U21-es Európa-bajnok (és MVP) spanyol, Thiago Alcántara, aki mellesleg hozta magával Pep életérzését Barcelonából. Én kétlem, hogy gondok lennének az önbizalommal. Talán bizonytalanabbak kicsit az új hadrend, a friss elképzelés miatt. Talán.

Az első bajnokin egyébként főleg a középpálya volt érdekes, ahonnan Guardiola kikapta az egyetlen szűrőt és egyszerre volt a pályán Schweinsteiger, Kroos, Ribéry, Müller és Robben. És ide olykor még be lesz préselve Pep liblingje, Thiago is, jó eséllyel valamelyik helyett, de nem kizárt, hogy Mandzukicot szorítja ki. És akkor jöhet a 4–6–0?! Thiago a legtöbb felkészülési meccsen pályán volt, a Man. City ellen például mind a hat említett középpályás kezdett, Müller volt előrébb tolva, sőt, a Telekom-kupa döntőjében is hat kisember kezdett, ekkor Lahm is a középpályán ügyködött, és szintén a mozgékony Müller játszott csatárt, Ribéryvel felváltva. Látható tehát, Guardiola uralni akarja a középpályát, mindenáron. Ismerős?

„Vannak apró részletek, amik már most jobbak, mint a Barcelonánál” – vetette oda legutóbb Guardiola. Pimasz. Merész. Meglátjuk. De ne feledjük, egyelőre csak veszítenivalója van. Erős, stabil váll kell ehhez.