Lesújtó hír érkezett február elején, a magyar női kézilabda-válogatott kapitányánál, Karl Erik Böhnnél akut leukémiát diagnosztizáltak. Épp nem oly rég jelent meg egy írásom a gyilkos kór ellen küzdő vagy azt már legyűrő sportolókról, ám akkor még csak nem is lehetett sejteni, hogy néhány hét múlva egy újabb rendkívüli sportembernek kell megküzdenie a sportpályán kívüli kegyetlen valósággal.

KEB, ahogy itthon becézik, sőt KEB László, ahogy ő saját magát nevezi, életet és pozitív gondolkodást csempészett a magyar női kézilabdába, játékosai rajonganak a mindig vidám és optimista szakemberért. A kapitányi feladatkör roppant nagy mennyiségű tervezéssel, szervezéssel és stresszel jár – de ezeket mind irányítani tudja precíz, aprólékos és persze mérhetetlenül sok munkával. Ha úgy tetszik, saját maga – és persze az általa felkészített játékosok – kezében van a sorsa, ő megteheti, megteszi ami tőle telik. Most viszont egy olyan helyzet állt elő, amit egy sportember az átlagosnál is nehezebben visel: tehetetlen, másoktól függ. Csak a lankadatlan lelkierő és a messze földön híres norvég optimizmus maradt. A többi az orvosokon és a jó szerencsén múlik.

A korábbi 126-szoros norvég kézilabda-válogatott Karl Erik Böhnt 2011 augusztus végén nevezték ki a magyar női nemzeti csapat szövetségi kapitányának, miután sikerei helyszínéről, Larvikból elküldték az év elején. Az ok az volt, hogy Böhn párja, Heidi Löke a Győri ETO-ba igazolt, a klub vezetői pedig megorroltak a mesterre is, mondván, nyilván benne lehetett a keze az átigazolásban. Azért is volt furcsa ez a bánásmód, mert Karl Erik ekkor már öt éve ült a norvég kirakatcsapat kispadján vezetőedzőként (és előtte még hármat segédedzőként), és ebben az időszakban öt bajnokságot és kupát nyert a gárdával. Sikertelenséggel épp nem lehetett vádolni, 2008-ban KEK-győztes, 2009-ben KEK-döntős, 2010-ben pedig Bajnokok ligája-elődöntős is volt a Larvikkal. Végül a BL-siker is meglett a csapatnak 2011-ben, ám mivel Böhnt januárban menesztették, a siker csak félig volt az övé.

De sokáig nem kellett várnia az újabb remek eredményekre, a kapitányi kinevezése után néhány hónappal már a Győri ETO szakmai munkájáért is ő felelt, így ismét együtt dolgozhatott élete párjával, Lökével. A zöld-fehérekkel is bajnoki címet és Magyar Kupát nyert, és bejutott a Bajnokok Ligája fináléjába – hatalmas lehetőség nyílt előtte (és a Győr előtt), hogy végre megnyerje a legértékesebb serleget. Csakhogy ismét nem sikerült az utolsó lépés, a Buducnost Podgorica jobbnak bizonyult. Böhn ideiglenes mandátuma lejárt a Győrnél, jó munkát végzett, az igazi célt azonban nem sikerült elérnie. Bevallottan mind a mai napig emészti magát az elbukott döntő miatt. Vagyis talán csak február elejéig...

Aztán belevette ismét magát a munkába, immár főállású szövetségi kapitányként, próbálta meghonosítani, illetve beépíteni a honi környezetbe a Norvégiában már bevált módszereket, videoelemzőt és erőnléti edzőt hozott magával. Kezdetben jó magyar szokás szerint ferdeszemmel néztek rá a hazai szaktekintélyek, rosszul viselték, hogy – szerintük – idejött ez a pökhendi északi és meg akarja mondani, mit kéne csinálniuk. Aztán szép lassan mindenki belátta, hogy ez az északi úr egyáltalán nem akar rosszat, nem akar senkit kioktatni, és még szerény is.

Majd aztán az Európa-bajnokságon már a szakértelmét is bizonyította, dobogóra vezette a lányokat. Nyolc év, tehát 2004 után szerzett ismét Eb-érmet Magyarország. Kisebb csodával ért fel ez az harmadik hely, hiszen a csoportkörben egy váratlan Horvátország elleni vereség után a németek ellen az életben maradásért küzdött a csapat. És kezdte a meccset egy 1–6-tal... "Megfordult a fejemben, hogy nincs tovább" – nyilatkozta a meccs után Böhn. Ám ő és a csapat lelkiereje és összetartása végül eredményre vezetett, győzött a válogatott. Ha akkor volt tovább, akkor most is ebben kell bíznia Karl Erik Böhnnek, a csapat, sőt az egész (két) ország mellette van most is – de mi csak szoríthatunk, támogathatjuk a távolból, küldhetjük az erőt, de sajnos a harcot neki kell megvívnia.

És ezen az Európa-bajnokságon nem csak a kiélezett meccsekkel kellett megharcolnia, nem csak a Bajnokok Ligája-döntő kudarca miatti rémálmok gyötörték a 48 éves mestert, hanem a magánéleti válsága is. Kedvese, pontosabban egykori kedvese, a norvég válogatott és a Győr beállósa, Heidi Löke a kontinenstornán, éppen a norvég–magyar elődöntő előtt kürtölte világgá a szakításukat. Ekkor tudtuk meg, hogy KEB még ezt a mázsás terhet is cipeli, csendben, kifelé nem mutatva. És nyilván ekkor már jó néhány hete, hiszen egy hosszabb kapcsolat megromlása, majd felrúgása nem egyik napról a másikra szokott történni.

Nem csak egy remek kézilabda szakemberért, a magyar válogatott kapitányáért szorítunk, hanem egy tiszteletbeli magyar férfiért. Karl Erik Böhn szerződése 2016-ig szól. Kitölti? Ki kell töltenie! Karl Erik Böhn február 14-én lett 48 éves. Boldog, és legfőképp még sok-sok születésnapot kívánunk neki.

Hajrá KEB, ebből a csatából is győztesen kell kijönnöd!