Portugália

A portugál válogatott a Cristiano Ronaldo-érában, ha nem is volt esélyes minden világversenyen, de legalább a sötét lovak között ott emlegették. Ez a mostani világbajnokság előtt sincs másképp, Ronaldo valószínűleg utolsó vb-je előtt áll, azonban olyan társai vannak, mint korábban talán még soha.

Rengeteg kiváló futballistája van a portugáloknak, az egyik kérdés viszont az, hogy csapatként mennyire fognak működni ezek az egyéniségek.

Fernando Santossal 2016-ban Európa-bajnokságot, 2019-ben Nemzetek Ligáját nyert a portugál válogatott. Az előzőn vb-n azonban már a 16 között kiesett, és a tavalyi Európa-bajnokságon is csalódást keltően szerepelt. Santos mindig megkapta jogosan a kritikát, hogy a portugál válogatott nem játszik eléggé látványos futballt ahhoz képest, hogy milyen játékosok állnak a rendelkezésére. 2019-ig jöttek az eredmények, azóta azonban már azok sem.

A portugál futball legnagyobb sikere, a 2016-os Európa-bajnoki cím

Forma

Ronaldóék a vb-selejtező utolsó meccsén egy 90. perces góllal kikaptak a szerbektől, így végül csak pótselejtező után jutottak ki a világbajnokságra, de a pótselejtezőben nem forgott veszélyben a szereplésük, a törököket és az észak-macedónokat is két góllal verték. A formájuk az elmúlt hónapokban felemás volt, a Nemzetek Ligájában kikaptak a spanyoloktól és a svájciaktól is, ugyanakkor a másik Svájc elleni meccset néggyel megnyerték, és idegenben négyet rúgtak a cseheknek is.

A forma mellett legalább annyira fontos megemlíteni a csapat körüli hangulatot. Cristiano Ronaldo a napokban kiteregette a szennyest a Manchester Unitedről, majd amikor a nyilatkozat után először találkozott azzal a Bruno Fernandessel, akivel Manchesterben is csapattárs, eléggé fagyos volt a köszöntés a két játékos között. A portugálok közben azt kommunikálják, hogy kettejük között minden rendben van, de ha ez még sincs így, akkor az negatívan érintheti a válogatottat is, hiszen mindketten alapemberek Santosnál.

Pepe és Ronaldo a 2018-as világbajnokságon

Erősségek, gyengeségek

Portugáliának a legnagyobb erőssége az, hogy minőségi futballistái vannak, a legnagyobb kérdőjel pedig az, hogy csapatként mennyire tudnak majd működni Katarban.

Jota sérülés miatt kihagyja a tornát, de nélküle is olyan nevek alkotják a támadószekciót, mint Ronaldo, Rafael Leão, João Félix vagy André Silva, a középpályán Bruno Fernandes, Bernardo Silva vagy Rúben Neves. A védelemben a világ egyik legjobb középhátvédje, Rúben Dias, a mindkét szélen bevethető Cancelo vagy az a Pepe, aki még mindig sokat játszik Santosnál.

Papíron tehát nagyon jól néz ki ez a keret (még úgyis, hogy Santos több tehetséges védőt kihagyott, helyettük pedig az egyébként középpályás Danilo Pereirát játszatja középhátvédként), és kiemeltem én is a támadókat, de ha megnézzük a csatárok formáját, akkor azért mégsem annyira rózsás a portugálok helyzete.

Ronaldo keveset játszott az MU-ban, alig rúgott gólt, João Félix nincs jó formában, André Silva nem kezdő a Lipcsében.

Santos azt mondta, hogy Bernardo Silva ott van a világ tíz legjobb futballistája között, és ennek a csapatnak szüksége is lesz arra, hogy a Man. City játékosa jó formában futballozzon Katarban.

Alapesetben 4–3–3-at játszik Portugália, de azon sem kell majd meglepődni, ha meccs közben 4–4–2-re vagy 4–2–3–1-re vált. Természetesen Ronaldo lesz az az ember, akit a társaknak meg kell találni, az egyik oldalon valószínűleg az a Rafael Leão fog játszani, akinek kiváló idénye volt tavaly a Milanban és aki nagyon gyors, jól cselez, az egy az egy elleni játékban a világ legjobbjai között van. A másikon meg minden bizonnyal az a Bernardo Silva, aki nem klasszikus szélső, sokkal inkább egy irányító, aki mindkét lábával ügyes és remekül dönt a kulcshelyzetekben.

Ronaldónak 117 gólja és 191 válogatottsága van, vélhetően ez lesz az utolsó vb-je, és az mellett, hogy Portugália mennyire tud csapatként teljesíteni a másik kérdés az, hogy Ronaldo 37 évesen milyen formában lesz. Mert az már egyértelmű, hogy ez a Ronaldo közel sem az a játékos, aki akár négy évvel ezelőtt is volt.

Spanyolország

Egyetlen tagja maradt a spanyol aranygenerációnak, miután Sergio Ramos nem került be Luis Enrique 26 fős keretébe. Ez az egyetlen játékos pedig Sergio Busquets. Ugyan ő sem volt ott a 2008-as Eb-győztes keretben, de a 2010-es világbajnok és a két évvel később Európa-bajnok csapatnak alapembere volt. A spanyoloknál már megtörtént a generációváltás, és ugyan ez a mostani generáció tehetségben nem közelíti meg az előzőt, a spanyol foci továbbra is ott van az élvonalban, és Luis Enriquének köszönhetően az egyik legkarakteresebb futballt játssza a válogatottak között. Ez a karakteresség azonban sokszor elfogy, ha a kapu elé érnek a spanyolok, és

Katarban is az lehet az egyik legnagyobb problémájuk, hogy nincs egy klasszis, jó formában futballozó csatáruk. Sőt, a támadóik nagy része egyáltalán nincs jó formában.

A spanyol aranygeneráció utolsó tagja, Sergio Busquets

Forma

A spanyol válogatott a tavalyi Európa-bajnokságon a legszebb futballt játszotta, még a későbbi győztes olaszok ellen is dominált, de végül a négy között tizenegyesekkel búcsúzott. A 2018-as újabb vb-(le)szereplés után Luis Enrique lett a spanyol szövetségi kapitány, aki korábban a Barcelonával Bajnokok Ligáját is nyert, és akivel a spanyol válogatott mindegyik tornán bejutott legalább a legjobb négy közé – kétszer a Nemzetek Ligájában, egyszer a már említett Európa-bajnokságon.

Ennek ellenére Enriquének nem a legjobb a megítélése Spanyolországban, főleg a sajtóval nincs jó viszonya, többször kritizálták, de eddig a legtöbb döntése bejött: például a tavalyi Eb-n alapemberként számított az akkor 19 éves Pedrire, aki végül a torna legjobb fiatal játékosa lett, vagy később a még fiatalabb Gavit is bedobta a mélyvízbe, aki szintén bizonyított fontos meccseken.

Erősségek, gyengeségek

A spanyolok játéka továbbra is a 4–3–3-ra és a minél nagyobb labdabirtoklásra épül. Luis Enrique nem feltétlen a legjobb játékosokat válogatja be, azokat favorizálja, akik szerinte az általa elképzelt rendszerben a legjobban tudnak teljesíteni. Ez a rendszer pedig megköveteli a magasra feltolt védelmet, a meccs dominálását és a minél nagyobb kontrollt. A labdabirtoklásra, passzokra, passzpontosságra vonatkozó statisztikákat magasan vezették a Nemzetek Ligájában a spanyolok, mezőnyben képesek dominálni, a kapu előtt azonban közel sem ennyire hatékonyak.

Míg a fent említett statisztikai mutatókban kiemelkedtek a Nemzetek Ligájában, addig a kapura lövésekben mindössze a 38. helyen álltak, hat meccsen csak 23 olyan lövésük volt, amely kaput talált. Enriquénél Morata az első számú kilences, de az ő teljesítménye nem kiegyensúlyozott, és most a formája is pocsék, szeptember óta mindössze kétszer talált be az Atlético Madridban. Ferran Torres sem élete formáját éli, legtöbbször csak csere a Barcelonában, ha játszott, akkor többnyire görcsös volt, de ő legalább jobb formában van, rúgott néhány gólt az elmúlt hetekben. Dani Olmo eközben sérülésből jött vissza, Pablo Sarabia meg a Messi–Neymar–Mbappé hármas mellett maximum edzésen kap lehetőséget.

Éric Garcia, Gavi és Pedri

A csatárkérdés mellett a védelemben is vannak kérdőjelek.

Unai Simón képes hatalmas bravúrokra, de az Eb-n is láttuk, hogy hajlamos potyázni is. Éric Garcia nem feltétlen az a középső védő, akire egy ilyen kaliberű nemzeti csapat védelmét építeni lehet, főleg úgy, hogy a társa Pau Torres.

A spanyolok a portugálokhoz hasonlóan nincsenek ott a három-négy legnagyobb esélyes között, de a következő halmazban már ott szerepel a nevük. Komoly potenciál van ebben a csapatban, ugyanakkor olyan lyukak is, amelyek Pedriék vesztét okozhatja Katarban.

A felvezetőnk első része, Argentínával és Brazíliával:

(Fotó: Getty Images)