1993-ban a teniszvilág sokkot kapott, amikor Szeles Mónika egy hamburgi mérkőzés közben késes támadás áldozatává vált. Az eset nem csupán Szeles karrierjére volt katasztrofális hatással, hanem rávilágított a sportolók sebezhetőségére és a sportesemények biztonsági kockázataira.
Az újvidéki születésű Szeles Mónika – nemzetközileg ismert nevén Monica Seles – fiatal és tehetséges sportolóként forradalmasította a női teniszt a 1990-es évek elején. Az 1973-as születésű Szeles kilenc Grand Slam-győzelmet aratott,
1990-ben a francia Roland Garros legfiatalabb győztese lett, tizenhat és fél évesen legyőzte Steffi Grafot.
Aztán 1991-ben és 1992-ben is ő nyerte a párizsi salakpályás Grand Slam-teniszbajnokságot.
És 1993-ban is ő volt a legesélyesebb, az év elején zsinórban harmadszor megnyerte az Australian Opent, kiváló formában volt tehát. A Roland Garrosra készülve elindult a hamburgi tenisztornán, ami akkor egy természetes és logikus döntés volt, senki se hitte, hogy megtörik a karrierje az észak-német városban.
Az április 30-i negyeddöntőben a bolgár Magdalena Malejeva ellen 6:4, 4:3-ra vezetett, amikor pihenőre vonult. Ekkor egy néző a pályára rohant és hátba szúrta Szelest.
Éppen leültem és előre dőltem, amikor hirtelen éles fájdalmat éreztem a hátamban. Hátranéztem és egy embert láttam, a kezét, meg egy kést. A következő pillanatban pedig arra gondoltam: »Úristen, ez a férfi kést szúrt a hátamba«
– mesélte később Szeles az ABC Newsnak adott interjújában.
A szúrás másfél centi mélyen hatolt a hátába, csak két centivel kerülve el a gerincoszlopot. A teniszező a fájdalomtól és a döbbenettől szinte azonnal összeesett. A második szúrást a biztonságiak akadályozták meg.
Ha nem hajol le a vizes flakonért, a kés súlyosabb sérülést okoz a testén, de szerencséje volt, így csak másfél centire tudta megsebezni a kés. Maga a szúrás miatt hetekre kórházi ápolásra kényszerült Szeles Mónika, a kórházban Steffi Graf is meglátogatta.
Néhány hét után hazaengedték lábadozni, és bár testileg nyom nélkül felépült, a lelki megpróbáltatás nem múlt el nyomtalanul. Mónika két és fél évig képtelen volt pályára lépni, Németországot pedig elkerülte.
Az eset kapcsán rögtön felmerült a politikai indíték esélye, Szelest ugyanis már korábban is megfenyegették a jugoszláviai háború alatt. Azonban gyorsan kiderült, hogy ennél prózaibb, és egyben sokkolóbb is volt az indok.
A merénylő egy 38 éves munkanélküli esztergályos, Günther Parche volt, akin egyértelműen látszott, hogy zavart elmeállapotú, mentálisan súlyosan instabil – és Szeles nagy riválisának, Steffi Grafnak a hatalmas rajongója.
Parche azt mondta a támadás után, a vajdasági magyar lánynak nem volt joga elfoglalni a német helyét a világranglista élén.
Parche a magányos, mentálisan zavart fickó szenvedélyes teniszrajongó és Graf-drukker volt, úgy érezte, muszáj segíteni a német versenyzőnek, hogy a világranglista élére kerülhessen.
Az eset után Parchét elítélték ugyan a támadásért, de beszámíthatatlannak nyilvánították, így egy napot sem töltött börtönben, két év felfüggesztettet kapott.
A célját viszont elérte az őrült támadó, Steffi Graf nemsokkal később visszakerült a világranglista első helyére. Szeles Mónika pedig évekig nem tudott játszani a lelki sokk miatt, pánikrohamok és depresszió kínozta.
Szelest a merénylet mellett az is összetörte, hogy édesapjánál daganatot diagnosztizáltak. Az evésbe menekült, a csipsz mellett rákapott a fagyira, elhízott. Édesapját el is veszítette, de hatalmas volt benne az akarat, hogy visszatérjen.
Végül 1995-ben lépett újra pályára, és 1996-ban nyerni tudott még egy Grand Slamet Ausztráliában, ami hatalmas eredmény volt ennyi kihagyás után, ilyen lelki- és fizikai állapotban. De 2008-as búcsújáig újabb komolyabb eredményt nem tudott már elérni.
„Miközben nem játszottam, felnőtt egy új generáció, amelynek tagjai sokkal magasabbak és erősebbek lettek, ráadásul jóval csinosabbak is” – emlékszik vissza az újrakezdésre, amit közel húsz kiló felesleggel vállalt be. Ezért folyamatosan kapta a bántó megjegyzéseket, ráadásul már korábban is sokan fanyalogtak az ütéseit állandóan kísérő hangos nyögéseiért, amit szintén rosszul viselt.
Ami Hamburgban történt, visszavonhatatlanul megváltoztatta a pályafutásom menetét, és komoly kárt okozott az elmémben. A borzalom egyetlen pillanata alatt más ember lettem. A pályán szúrtak hátba, több ezer szemtanú előtt. Szinte senki sem kérdez többé arról a napról, de aki véletlenül mégis megteszi, rendszerint így szól: »Fájt?« Igen, nagyon fájt. Amikor rájöttem, hogy mi is történt, sokkos állapotba kerültem
– írta Szeles Mónika a Getting A Grip: On My Body, My Mind, My Self címmel megjelent önéletrajzi könyvében.
Szelesnek 2003-ban volt a utolsó mérkőzése egy lábsérülés miatt, rá öt évre jelentette be, hogy visszavonul. 2009-ben beválasztották a Tenisz Hírességek Csarnokába, de sokkal többről szólt az ő pályafutása, hiszen a merénylet után alapjaiban változtatott a sportág a biztonságon.
Ez is érdekelhet:
(Fotó: Getty Images)