Tizenkilenc éve robbant ki az NBA történetének legsúlyosabb verekedése, amely jóval túlmutatott egy szimpla botrányon – alapjaiban változtatta meg a sportágat.
2004. november 19-e, a Detroit Pistons az Indiana Pacerst fogadja a Palace of Auburn Hillsben. Ez akkoriban az egyik legkomolyabb rangadó volt a keleti főcsoportban, a csapatok pedig nemcsak jók voltak, de dugig voltak potenciális bajkeverővel: Rasheed Wallace rekordot állított fel az egy szezonban kapott technikaik számában, Ron Artest a liga elmebeteg fenegyereke volt, de Ben Wallace és Stephen Jackson sem húzódott félre, ha balhéról volt szó.
Már csak 45,9 másodperc volt hátra, bőven vezet az Indiana (97–82), tehát a meccs eldőlt, amikor Ben Wallace készült ziccert dobni, Artest pedig visszarántotta. A fakezű detroiti természetesen dühösen nekiugrott a liga másik kőkemény védőjének (a két legjobb védőről van szó!), aki viszont a korábbi számtalan eltiltása miatt nyugodt maradt.
Ezzel indult az NBA történetének legsötétebb sztorija, a Malice at the Palace, aminek a vége: öt darab egyéves felfüggesztett börtönbüntetés, 146 meccsnyi eltiltás és összesen 11 millió dollárnyi fizetés elillanása –
és mindez örökre megváltoztatta az NBA történelmét és rávilágítottak a sport és a szurkolói viszony sérülékenységére.
Az események hátterében egy, már az előző szezonban keletkező feszültség állt. A Pistons és a Pacers közötti playoffsorozatokban kialakult rivalizálás elérte csúcspontját, és az új szezon kezdetén folytatódott. Az egyébként is feszült légkörben pedig a meccs vége kiszámíthatatlan irányba terelődött.
A Wallace és Artest közötti „Mivan? Mivan?” további feszültséget generált a csapatok között, a két játékos közötti szóváltás pillanatok alatt agresszióvá fajult.
Pedig Artest betartotta az ígéretét és kimaradt a lökdösődésből, eldőlt a zsűriasztalon, hogy hadd rendezzék le nélküle a srácok. Csakhogy ekkor repült felé egy szurkoló által dobott söröspohár és elszabadult a pokol.
Merthogy az amúgy is ideggyenge Artest eddig bírt magával, elveszítette türelmét és felrohant a lelátóra – ezzel kezdetét vette egy soha nem látott lavina. Az Indiana Pacers másik játékosa, Stephen Jackson is követte Artestet, és egyre több játékos és szurkoló keveredett össze egyre súlyosabb verbális és fizikai összeütközésekben.
Artest ütni kezdett egy szurkolót, igaz, nem azt, aki megdobta. A Pacers több játékosa is beszállt a bunyóba, de a drukkerek sem maradtak adósak, viszonozták a pofonokat.
A helyszínen lévő biztonsági személyzet és rendezők képtelenek voltak kezelni a kialakuló kaotikus helyzetet, a feszültség a teljes arénát átjárta. A játékosok és szurkolók közötti példátlan és sokkoló fizikai konfliktusok természetesen aztán a lelátóról a pályára is kiterjedt.
Az utóhatások és a következmények sokáig nem várattak magukra, az NBA vezetősége gyorsan és páratlanul szigorúan lépett fel a résztvevők ellen. Ron Artestet a nézőkkel való verekedés miatt a szezon végéig (83 meccs), Stephen Jackson (Pacers) 30, Jermaine O’Neal (Pacers) 15 meccset kapott; ezzel szemben a Pistons játékosai nevetségesen olcsón megúszták: Ben Wallace hat, Anthony Johnson öt meccset kapott csak. Öt nézőt örökre kitiltottak a Pistons meccseiről.
Az eset rávilágított a sport világában az emberi reakciók kiszámíthatatlanságára, és az NBA vezetése kénytelen volt komoly lépéseket tenni a hasonló esetek megelőzése érdekében. A Malice at the Palace egyben a sport és a szurkolói kapcsolatok komplexitását is bemutatta, a rémes esemény a sportesemények biztonsági intézkedéseit is új megvilágításba helyezte, és szükségessé tette a játékosok és a szurkolók közötti határok tisztázását.
Az NBA-n belül megváltoztak a szabályok és az intézkedések a hasonló incidensek megelőzése érdekében, és egy sor biztonsági intézkedés került bevezetésre, amelyek azóta is az alapvető protokollok részét képezik.
Következmények
Például a cserék verekedés esetén nem hagyhatják el a kispad környékét. A pályán kívül bevezették a viselkedési és dress-code-ot, amivel azt kívánták elérni, hogy a játékosok média-kompatibilisek legyenek. Csökkentették az alkoholárusítást a csarnokokban és környékükön.
A Malice at the Palace emlékezete örökre beíródott az NBA történelmébe mint egy sötét és kínos esemény, amely felrázta a sportágat, és megmutatta a szurkolói szenvedély és a játékosok érzelmei közötti egyensúly fontosságát.
A sportvilág tanult a tragédiából, és a detroiti eset valószínűleg mindig emlékeztetni fog bennünket arra, hogy még a legnagyszerűbb pillanatokat is pillanatok alatt árnyalhatja a váratlan és sötét események bekövetkezése.
(Fotó: D Lippitt/Einstein/NBAE/Getty Images)
Ez is érdekelhet: