A magyar labdarúgó-válogatott 2016-ban az Európa-bajnokságon is járt, sőt első helyen továbbjutott a csoportjából, ám akkora eredmény akkor sem ért el, mint vasárnap este Horvátország ellen.
A világ második legjobb csapatát győzte le a magyar válogatott, hiszen a horvátok vb-döntőt játszottak, és veszítettek el 2018-ban. Ilyen magasan jegyzett, és ilyen kvalitású csapatot a FIFA-világranglista (1992) bevezetése óta nem kapott el a válogatott tétmeccsen, vagyis nevezhetjük történelminek ezt a sikert. Bizony, ez a magyar foci elmúlt évtizedeinek legnagyobb eredménye volt.
Viszont kicsúszottnak aligha nevezhetjük, a Rossi-éra alatt nagyjából így játszik a nemzeti csapat, több-kevesebb sikerrel.
De mégis hogyan sikerülhetett ez az eredmény egy szlovákiai vereség után?
Erre a legautentikusabb, leghitelesebb személy válaszolt már rögtön a meccs után: Marco Rossi. Az olasz szakember kimondta:
szív, komoly csapatjáték és szerencse kellett a győzelemhez.
És nagyjából valóban ennyi kellett, de azért nézzük meg ezeket részletesebben is.
Szív
A magyar válogatottnak egy mérsékelten rosszul sikerült trnavai meccs után három nappal a világ egyik legjobb csapata ellen kellett javítani. Mi több, bravúrt elérni, hiszen az ott elveszített pontot, pontokat most kellett kompenzálni. A csapat, ahogy Szalai is mondta, remekül reagált az akkori kritikára, és fejben, mentálisan és szívben ritka erősen ment neki a horvátok elleni meccsnek. Ez komoly tartásról árulkodik.
Az meg, hogy valóban vérben forgó szemekkel, halálra hajtották magukat a játékosok, tökéletesen lehetett látni a lelátóról. Elképesztően sokat melózott mindenki, de ki kell emelni Szalait, akinek 22 párharca volt, minden felívelés hozzá ment, minden támadás átfolyt rajta. És a védekezés is nála indult.
Szerencse
Itt arra gondolt a kapitány, hogy ez a horvát válogatott árnyéka annak az együttesnek, amely Oroszországban a vb-aranyért játszott. Formán kívül, alulmotiváltan játszottak, és akadt néhány fontos hiányzó is, főleg a védelemben (Strinic, Pivaric).
Ezen kívül arra gondolt még Rossi, hogy Szlovákiában is alakulhatott volna a meccs, elvégre nem focizott le minket a hazai csapat, ott is pattanhatott volna be a labda, ahogy most a két gólunknál. Apróságokon múlott a siker és a vereség.
„Baj, hogy mindig a végeredményből indulunk ki, a játékot nem vizsgáljuk. Háromszor néztem újra azt a meccset, nem volt szerencsénk. Ma viszont Fortuna mellénk szegődött, ez volt a különbség.”
Komoly csapatjáték, taktika
Nem kérdés, hogy ez a torta legnagyobb szelete. Rossi durván lemeccselte Dalicot, a magyar kapitány tökéletesen kielemezte a horvátok gyengeségeit, és kihúzta a méregfogait is. Na meg persze élesre állította a kissé megtépázott önbizalmakat.
- Ezúttal is a középpályára és annak védekezésre tette a fókuszt Rossi
Azonban a szlovákok elleni meccshez képest, ahol szintén a pálya közepét akarta uralni, most sikerült is végrehajtani a játékosoknak a kapitány taktikáját. Ez roppant fontos volt, elvégre a világ egyik legjobb középpályáját kellett féken tartani: Modricot, Rakiticet és Brozovicot.
Ehhez persze kellettek a személyi cserék is: Kleinheislernek sokszor gőze sem volt, hol kellene állnia, kit kellene fogni, milyen területet kellene védenie. A helyére Pátkait tette Rossi, aki jóval tapasztaltabb és futballokosabb is, jól is játszott a Vidi játékosa a 8-as pozícióban. Nagy Ádámmal együtt nagyot melóztak.
Kalmár helyett pedig Szoboszlai kezdett, a Salzburg tinije sokkal hasznosabb volt a 4-4-2-es védekezésben, amíg Szalai támadta a középhátvédeket, ő zavarta a védelembe visszalépő hatos pozícióban játszó horvátot. Ez Kalmárnak akkor sem ment, amikor beállt a meccs utolsó húsz percére, Rossi nem egyszer ordított vele, hogy mit kellene tennie, kit kellene támadnia.
- A letámadás
Ez egy kockázatos, de nagyon fontos elem volt. Olykor tökig feltolt védelemmel mentünk nekik a horvátoknak, öten támadták le a védelmüket, így képtelenek voltak gyorsan megjátszani a veszélyes támadóikat. A Rakitic, Modric, Brozovic trió egyik tagjának mindig vissza kellett lépnie a hátvédsorba, de volt olyan is, amikor kettőnek. Az egyik így nem tudott a szervezni, a másikat pedig szinte mindig ketten nyomorgatták eggyel feljebb. Mivel emellett a Lovren, Vida duó messze nem a legjobb lábbal, és lassúak is, ezzel Szalaiék teljesen megfojtották a horvát építkezést.
- A védekezés
Visszaállította a négyvédős rendszer Rossi, mert bár szerinte ezek csak számok, a filozófia a lényeg, azért jóval stabilabb volt így a csapat. A miértre is ő adott választ:
„A háromvédős rendszerben rengeteg automatizmusnak kell működnie a játékosok között, és ennek a begyakorlásához idő kell, ami most nem volt.”
A szlovák meccs után egy olyan edzés volt, ahol mindenki jelen volt, ennyi idő alatt ezeket nem lehet készségszintre hozni.
- Rájátszott a horvátok gyengéjére: a baloldali védekezésre
A két legjobb horvát balbekk hiányzott, akik pedig itt volna a Fradi-pályán, egészen más szintet képviseltek. És ezt tűpontosan látta Rossi is. Rájuk küldte a Lovrencsics, Dzsudzsák párost, akik szétfutották Barasicot, és Szalai is erre a szélre húzódott ki rendre, hogy létszámfölény legyen, valamint, hogy kicibálja középről Vidát. Onnan is jött az egyenlítő gólunk.
De már előtte is többször belőtte Lovrencsics Barasic és Vida mögé a labdákat. Tisztán látszott a terv. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a megsérülő Barasic helyett beálló Leovac felett, mellett lőtte a győztes gólt Pátkai.
A végén is idézzük Rossit: „Ez a győzelem csak akkor ér valamit, ha Azerbajdzsán ellen három pontot szerzünk. Az edzések során a hozzáálláson lehet a legtöbbet változtatni. Ebben kell még rengeteget fejlődnünk. Most az első perctől roppant pozitívak voltunk.”
Semmi kétség, ha ugyanilyen szívvel, motivációval és fegyelemmel játszunk júniusban is, akkor jönnek a pontok.
A következő meccs:
Június 8., szombat; 18.00: Azerbajdzsán–Magyarország
(Fotó: mlsz.hu)