A jelenlegi magyar futball legértékesebb játékosa Nagy Ádám, aki első szezonjában a várakozásokon felül teljesített a Serie A-ban. Az új idényben viszont még egyetlen percet sem játszott a bajnokságban, pedig tavaly pontokban is mérhető volt a jelenléte. Ennek ellenére Donadoni idén valamiért feltűnően mellőzi őt.
Tavaly azt írtuk, a bolognai választást nehéz megemészteni, akkor úgy éreztük, játékostemetőbe megy Ádám, pedig voltak jobb ajánlatai is. Akkor attól tartottunk, hogy nem tud beilleszkedni, ami a kölcsönadáshoz vezet, onnan pedig már csak egy lépés valamelyik másod- vagy harmadvonalú bajnokság egyik szürke csapata.
Aztán szerencsére ez nem következett be, sőt. Ádám a hónap játékosa lett, megkapta a Magyar Aranylabdát, folyamatosan dicsérték.
25 bajnokin játszott, kezdett például a Napoli, az Inter, a Roma vagy a Milan ellen is. Összességében nagyon is sikeres szezonja volt, annak ellenére, hogy a Bologna középcsapat maradt. Kritikát keveset kapott, ha igen, akkor azt emelték ki, hogy nem támadja eléggé a kaput és fizikailag is fejlődnie kell.
Aztán április közepén megsérült, már nem játszott a szezonban. A felkészülést viszont jól kezdte, tőle szokatlan módon távolról lőtt gólt. Majd játszott 77 percet az Olasz Kupában, ahonnan meglepetésre kiestek, és ezzel ennyi. Október közepe van, egyetlen perce sincs még a Serie A-ban.
Donadoninak hat középső középpályás áll a rendelkezésére, ebből Nagy Ádám az egyedüli, aki még egyetlen percet sem játszott. A nyáron érkezett Andrea Poli eddig minden meccsen kezdett, mellette Taider, Pulgar, Donsah és Crisetig is bizonyíthatott.
A statisztikákkal foglalkozó whoscored.com Nagynak tavaly 6.54-es osztályozást adott, majdnem 90 százalékos pontossággal passzolt, meccsenként 0.7 kulcspassza és 0.8 szabálytalansága volt. Ha az idei szezont vizsgáljuk, Poli 6.8, Pulgar 6,68-as értékelésen áll, vagyis jobbak, mint Nagy, de a különbség nem óriási. Az látszik a statokból, hogy a védekező munkája például Pulgarnak jobb (meccsenként két szerelése van, Nagy Ádámnál tavaly ez a szám 0.5 volt), Poli pedig a hosszú labdákkal hatékonyabb. Ezek a különbségek viszont nem annyira számottevőek, mint amit a kapott játékpercek mutatnak. Nagy tavalyi játékában látszottak a hiányosságok: az előre játékban időnként tényleg keveset vállalt, sokszor választotta a biztos megoldást, egy-egy rizikósabb játék helyett. És tény az is, hogy Olaszországban és Ádám posztján különösen fontos a taktika, amit nem egyszerű elsajátítani. A mellőzöttsége azonban ezekkel csak részben magyarázható. Hiszen tavaly ezeknek a tudatában is bízott benne az edzője, most meg, mintha teljesen láthatatlan lenne.
Riccardo Guffanti, az egyik leghíresebb olasz játékosmegfigyelő, aki például Alexis Sánchezt is felfedezte, azt mondta nemrég, Nagynak leginkább az olasz taktikával vannak gondjai, emellett a fizikumán is dolgoznia kellene. Szerinte ezekben kell fejlődnie, technikailag képzett, ha sikerül a hiányosságain javítani, akkor komolyabb csapatban is megállhatja a helyét. Siettetni azonban nem szabad a dolgokat.
Közben Kövesdi Viktor, Ádám menedzsere azt nyilatkozta, a játékos karrierje legnehezebb időszakát éli, de nincs pánikhelyzet.
„Két éve felkerült a Fradi első csapatába, és végigjátszotta az első idényét, majd bekerült a válogatottba, és az Eb-n stabil kezdő volt. Ezután Bolognában folyamatosan játszott. Jelenleg a karrierje legnehezebb időszakát éli, de ez arra sarkalja, hogy még többet dolgozzon. Szó sincs pánikhelyzetről, még a csalódottság sem igazán érezhető rajta.”
Mi történhet a következő hónapokban?
A Bologna zsinórban három bajnokit nyert, nyolc forduló után a hetedik, vagyis egyelőre az eredmények Donadonit igazolják. Az olasz középmezőny azonban mindig sűrű, egy rosszabb periódus és máris a kiesés ellen küzdenek a közép- és kiscsapatok. Most indokolatlannak tűnik, hogy Donadoni változtasson (bár az is az, hogy Nagy egyetlen percet sem kapott idén), ha viszont az eredmények nem jönnek, akkor Ádám lehetőséghez juthat. Ez lenne az igazán optimális – vagyis, ha újra játszana.
Ha továbbra is padozik, akkor felmerülhet a kölcsönadás, ami egyáltalán nem tűnik jó opciónak. A Bologna szintű csapatokból általában lefelé, a Serie B-be mennek kölcsönbe a játékosok, az olasz másodosztály pedig egyenlő a totálisan szürke kilátástalansággal. Nem mondjuk, hogy ott nem lehet eredményes félszezont hozni, de az tuti, hogy ha Nagy kölcsönbe megy, akkor nem lesz egyszerű dolga. És ez akkor is igaz, ha kölcsönadják, de nem a másodosztályba. Mert kölcsönbe menni amúgy sem jó, a szezon közepén pedig pláne.
A másik kérdés az, hogy hogyan reagál erre a számára új helyzetre maga a játékos. Nagy Ádám a pályán és azon kívül is egy rendkívül intelligens srácnak tűnik, persze ez egyáltalán nem biztos, hogy tényező a jelenlegi helyzetben. A nyilatkozataiból úgy tűnik, tisztában van a helyzet komolyságával, egyáltalán nem veszi félvállról.
„Vannak hangulatingadozásaim. Ez új helyzet, de igyekszem jól kezelni. Arra már a legelején rájöttem, ha nem edzek és nem úgy állok a dolgokhoz, akkor saját magammal cseszek ki.”
Nyilatkozta a válogatott meccsek előtt.
Helyzete tehát többtényezős és összetett. Egyáltalán nem lehetetlenség kijönni ebből – ha megteszi, akkor abból csak profitál a pályafutása –, de könnyen le is lehet csúszni. És Nagy Ádám nem az a futballista, akiről majd úgy akarunk írni néhány év múlva, hogy csak egy újabb „Mi lett volna, ha...” arca volt a magyar futballnak. Nagyon nem.