Amikor egy sportoló képe körvonalazódik a gondolatainkban, akkor egy izmos atléta, egy nyurga, atletikus, a világból kiugró kosaras, egy villámgyors focista, egy magas, a vízben szinte sikló úszó vagy épp egy fáradhatatlan, mentálisan betonkemény teniszező képe ugrik be. Mindenesetre semmiképp sem egy jóllakott nagycsoportos képű, erősen túlsúlyos, kialvatlan fickó. Pedig érdemes ízlelgetni ezt a típust is, merthogy a darts népszerűsége meredeken emelkedik, és a sportág legjobbjai így festenek.

Az idei világbajnok Michael Smith lett, aki még mindig csak 32 éves, de már tíz éve járja a versenyeket, és az évek alatt nem lett sportosabb kinézetű. Vannak viszont olyan tulajdonságai, amilyenek keveseknek: a szem-kéz koordináció, a koncentráció, a higgadtság és a kíméletlen következetesség. Egy-egy darts legben az élsport legzsigeribb esszenciája kerül felszínre, amikor minden egyes nyíllal a tökéletességre törekszenek, amikor egy parányi négyzetbe hajigálják be, miközben a többezres tömeg üvöltve szurkol vagy épp fütyül.

De ki ez a mackós külsejű fickó, hogy került a világ tetejére?

Az 1990. szeptember 18-án St. Helenben született Michael jó ideig nem a dartsról álmodott, a kis Smith ugyanis rögbizett, ami egyébként a testalkatához tökéletesen passzoló sportág. Persze családilag jelen volt a darts is, édesapja dobálta a nyilakat rendületlenül.

– mesélte Smith. Mivel nem tudott mozogni, édesapja kedvence, a darts felé fordult, amit a kocsmában játszott. Akkor kezdett el igazán gyakorolni, és akkor jött az első 180-as dobása is.

Smith beceneve Bully Boy, azt azonban már kevesen tudják róla, hogy valójában semmi köze a dartspályafutásának a gúnynévnek.

„Korábban egy szarvasmarhafarmon dolgoztam Littleborough-ban, de nem a megélhetésért tettem, szerettem. Itt kaptam a Bully Boy becenevemet – ennek semmi köze a dartshoz. Amikor tehenek születtek, a tanya tulajdonosa – aki korábban a nagynéném kocsmájában volt kidobóember – megkért, hogy segítsek az újszülött borjak megjelölésében. Kemény meló volt, több mint félórán keresztül a sárban és a tehéntrágyában fetrengtem. Nem mindig tetszett a borjaknak a jelölés, olykor a hátukon feküdtem, az ujjaim az orrukban volt, a lábaim a levegőben lógtak. Zaklatónak (Bully) nevezett a tulaj, és így ragadt rám ez a becenév.”

Smith 2012-ben szerepelt először a PDC-világbajnokságon, ám huszonkét évesen az első körben kizúgott, ahogy a következő vb-n is, még egy leget sem nyert ezen a két tornán.

2014 nagy áttörés volt, mert ment két kört, majd Peter Wright győzte le, de csak 4:3-ra. Újabb két év múlva már negyeddöntős volt, aztán 2019-ben, huszonkilenc évesen világbajnoki döntőt játszott Van Gerwen ellen – de 7:3-ra elbukta.

A következő három évben öt nagy döntőbe is bejutott, ám mindegyiket elveszítette, akkor már sokan Silvermannek hívták,

ám 2022-ben megtört a jég: megnyerte a Grand Slam of Dartsot, majd lendületből világbajnok is lett.

Smith össze is kapart már egymillió fontot pályafutása során, persze ennek ára van. Mert a külső szemlélők csak azt látják, hogy ezek a túlsúlyos fickók éjszakába nyúlóan dobálgatják azt a kis izét, aztán úgy sejtik, hogy otthon tespednek vagy épp isznak. Ezzel szemben a kétgyermekes Smith például szinte soha nincs otthon, folyton úton van, versenyről versenyre jár, csak a keddeket tölti feleségével és gyermekeivel.

Hétfőnként érkezik vissza egy versenyhelyszínről, miután hazaesik, pihen kicsit. Kedden gyakorol, majd tud a gyermekeivel foglalkozni, de szerdán már utazik is tovább vagy Németországba, vagy Skóciába, esetleg Hollandiába. És ez így megy minden héten.

De az eredménye meglett, mert végre elérte, hogy ne csak a döntőig jusson, hanem abba a csoportba is bekerült, akik világbajnokságot nyertek.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Getty Images; forrás: GQ, LiverpoolEcho)