Az immár kétszeres világbajnok Peter Wright élete egy igazi szegény ember szerencsét próbál-mese, hepiendel. Tanulság is van: ne add fel az álmod – és válassz jó feleséget.
Egy szürke brit novemberi estén a munkanélküli Mr. és a fodrász Mrs. Wright a kanapén ülve nézték a televízióban a 2007-es Grand Slam of Darts versenyt. Ekkor Wrightné elkezdte rágni Peterünk fülét, aki azonnal felismerte, neki még akadnak befejezetlen dolgai ebben a sportágban. Elvégre ő korábban legyőzött több olyan versenyzőt is, akiket épp a tévében ünnepeltek.
Peter Wright 1970. március 10-én született a skóciai Livingstonban, de egészen pici korában Angliába menekült vele a fiatal édesanyja, mivel a család el akarta venni a kis Petert. Kételkedtek benne, hogy fel tudja nevelni. Nem is volt alaptalan a félelem, igencsak nélkülöztek, de végül megoldotta az édesanyja. A tizenharmadik születésnapjára például még egy dartskészletet is kapott Peter, igaz, a büdzsébe egy tábla már nem fért bele, így egy fán gyakorolt a kamaszfiú.
Két évvel később már egy kocsmai csapat tagja volt, az egészen ígéretes juniorkarrierje után pedig 1995-ben kvalifikálta magát a BDO-világbajnokságra is. Akkor még egy teljesen átlagos figura volt, ún. normális séróban és egy sima fekete pólóban jelent meg a versenyen. A 24 éves kezdő az akkori világranglista-második Richie Burnett ellen kezdte a vb-t, és elég simán, 3:1-re ki is kapott tőle már az első körben.
A csalódott Peter teljesen elfordult a dartstól, soha többet nem akart a tábla elé állni. Inkább kétkezi munkásként melózott, mindig épp oda költöztek, ahol talált valamilyen állást. Hol kerítést épített, hol betonoszlopokat cipelt, hol építkezéseken húzta az igát, de gyakran munkanélküli is volt.
„Körülbelül heti 14 fontból éltem a számlák befizetése után”
– árulta el később, már profiként.
Közel két évtized telt el profi darts nélkül.
Leginkább csak helyi angliai ligákban játszott, 2005-ben ugyan szerepelt a UK Openen, de az igazi felismerés 2007-ben jött azon a bizonyos estén a kanapén. Az első évben még nem indult minden versenyen, és mindössze 1200 fontot keresett. Az önbizalma történelmi mélyponton volt, de a felesége ekkor is ott állt mellette. Joanne-nak saját fodrászszalonja volt Suffolkban, és a hajak mellett Peter önbecsülését is formálta, felemelte a padlóról.
Ekkor nemcsak a karrierje lódult meg Wrightnak, hanem megszületett Snakebite is: Joanne indiánfrizurát nyírt neki, majd a lánya hatására festeni is elkezdte a tarajt, onnan meg egy lépés volt a színes-pompás ing és a harsány nadrág – na meg a fejbőrfestés a kígyóval.
Ezek után drasztikusan javult a játéka, az „álarc” önbizalmat adott neki, 2014-ben már világbajnoki döntőt játszott. Csakhogy ismét padlóra került, mivel Michael Van Gerwen 7:4-re legyőzte. A következő hat évben tizenegy fináléba jutott be, de tízszer kikapott, amiből arra következtetett mindenki, hogy ő nem egy bajnok.
Aztán 2020-ban ismét vb-döntőbe jutott, és ismét a holland Michael van Gerwen volt az ellenfele: 7:3-ra visszavágott és felért a sportág csúcsára.
„Nem számít, hányszor vernek meg! Régebben mindig elvertek, de most megcsináltam!”
– mondta a döntő után.
Két év múlva pedig ismét, vagyis kiderült, mégiscsak igazi bajnok, csak neki ehhez több idő kellett.
„El sem hiszem, hogy már másodjára emelhettem fel ezt a trófeát. Nehezen indult számomra a 2021-es év, de a vége remek lett. Úgy gondolom, Michael (Smith – a szerk.) és én sem játszottunk jól, de így is szórakoztató, kiélezett döntőt vívtunk” – nyilatkozta a 2021–2022-es döntő után.
A heti 14 fontról és az alkalmi munkáktól indulva ma már fontmilliomos, csak a két világbajnoki címmel egymillió fontot keresett. Mindezt azért, mert nem adta fel az álmát, és volt mellette valaki, aki támogatta ebben.
Peter Wright ötvenévesen a csúcsra jutott. Sosem késő.
(Fotó: Getty Images; a cikkhez felhasználtuk a Daily Mail anyagát)