Képzeljünk el egy futballistát, aki úgy bánik a labdával, mint korábban csak nagyon kevesen. Bárkit képes kicselezni, általában meccsenként több olyan megoldása van, ami után mosolyogva csettint a focirajongó. Ahhoz képest, hogy imádja a labdát, nem feltétlen önző, ha kell kiszolgálja a társakat, és többször megmutatta, hogy a fontos meccseken vezér tud lenni. Ez a játékos tízes mezben játszik. És brazil. Ő Neymar.

És most mindenki gondolkozzon el azon, hogy az utolsó mondat után megjelent-e az arcán egy fintor, esetleg egy ki nem mondott félmondat, ami egy de-vel kezdődik. Biztos van olyan, akinél ez nem történt meg, azonban úgy érzem, hogy ő a kisebbséghez tartozik.

Az általános vélekedés hasonló Neymarral kapcsolatosan. A legtöbb esetben megjelenik az a bizonyos de.

Ezek közül mindegyik mellett lehet érvelni, a brazil közel sem feddhetetlen példakép-figura, viszont a szurkolók kommentjeit, a Twitter-bejegyzéseket, sőt néha a nemzetközi sajtóban megjelent cikkeket, elemzéseket látva is az az érzésem, hogy

Sőt, ha valaki azt mondja nekem, hogy jelenleg ő az a játékos, aki egy-egy meccsre a legnagyobb hatással van, akkor nem röhögöm instant szembe. Nem biztos, hogy feltétlen egyetértek vele, de egy teljesen elfogadható, érvekkel alátámasztható álláspontnak gondolom.

Miért alakult ki negatív kép Neymarról?

Már tinédzser kora óta a középpontban él, a legendás brazil foci elmúlt másfél évtizedének egyértelműen legnagyobb tehetsége, legfontosabb futballistája. Egyike azon kevés Következő Peléknek, akik valóban komoly karriert futnak, futottak be. Ilyen szempontból több hasonlóság felfedezhető Ronaldinho és közte, de ebből a megközelítésből más klasszis brazil futballistákat is meg lehetne említeni. Maradjunk azonban Ronaldinhónál. Aki még ma is az egyik legnépszerűbb, leginkább elismert és kedvelt alakja a focinak. A róla kialakult általános kép nagyjából így írható le: igazi labdazsonglőr, aki szereti az életet és a focit, cseleivel, játékával mindig szórakoztatott, és általában az ellenfél szurkolói is imádták. Neymar is labdazsonglőr, imádja az életet (hedonista módon) élni és a focija roppant szórakoztató. Ronaldinhóval ellentétben őt azonban sok esetben még a saját csapata szurkolói sem fogadják el.

A megítélésében, a róla kialakult képben a legnagyobb törés a PSG-be való igazolásakor történt. Az egész Neymar-szaga, a világrekord átigazolási összeg, a tény, hogy a spanyol ligából a franciába igazolt, ráadásul egy újgazdag klubba, nem feltétlen tette könnyebbé, hogy szeressék a szurkolók. A klubváltása után a korábban leginkább elnézett dolgai is a nem elnézhető kategóriába kerültek. Egy-egy csel után már nem azt lehetett olvasni, hogy mekkora zseni, hanem hogy megalázta az ellenfelet. A francia ligában játszó futballisták közül többen nyilatkozták, hogy a PSG játékosa nem tiszteli az ellenfeleket.

Egyre több sérülése volt, közben meg számos olyan sztori látott napvilágot, hogy óriási partikat tartott, a PSG meccse helyett valakinek a születésnapján volt stb. A Bajnokok Ligájában két olyan szezon is volt, amikor tavaszra – az igazán fontos meccsekre – megsérült, vagyis épp abban a versenysorozatban nem tudta segíteni a PSG-t, aminek a megnyerését évek óta hajszolja a klub. Balhézott a szurkolókkal, többször közel került a barcelonai visszatéréséhez, de végül maradt a PSG-ben. Az előző szezon BL-menetelésében aztán megmutatta, hogy hiába Kylian Mbappé, még mindig ő a Paris Saint-Germain legfontosabb futballistája. Ahogy a Bayern elleni mostani BL-párharcban is ez derült ki. Az első meccsen két gólpasszt osztott ki, a másodikon két kapufája volt, és csak a pechjének köszönhetően nem rúgott gólt.

Neymar hibája a róla kialakult kép?

Ahogy írtam, nem az a példakép-típus, és valószínűleg ez nem is fog megváltozni. Viszont az az érzésem, hogy kialakult egyfajta nyájeffektus vele kapcsolatosan, a legtöbb szurkoló, sőt, néhány szakember is különösen szigorú, leginkább a negatívumokra, a hibákra összpontosít, már-már várja ezeket, közben háttérbe szorul az a tény, hogy mennyire kivételes futballista a brazil. Trendi lett kritizálni, nem kedvelni a trendi Neymart.

Persze az közel sem egyedi és természetes is, hogy egy ismert személyt, – most maradjunk a sportnál és a futballnál – egy futballistát az emberek egy része nem kedvel. Van egy komoly tábor, aki nem kedveli Messit, és olyan is van, aki Ronaldóval kapcsolatosan érez hasonlóan. A Messi-Ronaldo kérdésben viszont sok esetben azért nem szimpatizálnak az egyikkel, mert a másik a kedvencük. Ugyanez igaz a Maradona-Pelé, a Guardiola-Mourinho és a legtöbb rivális klub esetében is. Neymarnál viszont nem ez tapasztalható, vele nem a rivális csapatok, játékosok miatt nem szimpatizálnak.

Ez is érdekelhet:

(A cikk ötletadója a The Athletic írása volt; Fotók: Getty Images)