Bevallotta, hogy nem ő a profi sportolók mintapéldánya, de hát "nem én vagyok az egyetlen". Ez segít rajta vajon?
Radja Nainggolan, az AS Roma belga játékosa lemondta a válogatottságot a napokban, miután a szövetségi kapitány, Roberto Martínez váratlanul kihagyta a keretből. A fáradhatatlan középpályás nemcsak a Roma, de az egész liga egyik legjobbja, akit a fél Premier League is vinne, így nyilvánvalóan nem a tudásával van baj.
Nainggolannak egyértelmű volt, hogy emberileg akad súrlódás köztük, na meg, hogy 37 másodpercet késett a csapatértekezletről, mert várt a liftre. Most aludt rá egyet és visszaszívta, mégis válogatott lenne, mesélte a hln.be-nek, a világbajnokság komoly motiváció.
„Először úgy döntöttem, nem szeretnék többet válogatott lenni, ezt közöltem is a sportigazgatóval, ám ő azt mondta, ott kell lennem jövőre a világbajnokságon. Meggyőzött, így ismét a kapitány és az ország rendelkezésére állok. Még akkor is ezt szeretném, ha tudom, rendkívül nehéz lesz elérnem. Kiábrándító lenne, ha egymás után a második vébémet kellene kihagynom.”
Na de ezután jött az igazi monológ, amiben van mea culpa, coming out, ujjal mutogatás, sértettség.
„Az a játékos vagyok, aki mindig 120 %-ot ad ki magából, nem vagyok lázadó, nyitott személyiség vagyok.
Oké, dohányzom, ez igaz. Egyszer megkapom, azért van ez az egész, mert iszom, egyszer meg azért, mert cigizem. Pedig nem én vagyok az egyetlen.
Máskor éppen azt hallom, hogy nem vagyok eléggé koncentrált, vagy esetleg elkések valahonnan, holott a szóban forgó esetnél harminchét másodpercet késtem az értekezletről, mert vártam a liftre.”
„Mindig olyan indokkal hagy ki Martínez a válogatottból, aminek semmi köze a sporthoz és a teljesítményemhez. Én sosem titkoltam el az életstílusom, nem is szégyelltem soha.
Olyasvalaki vagyok, aki mindig kimondja, mit gondol. A csapattársaim ismernek, tudják, hogy nem vagyok az a fajta személy, aki problémákat generál. A Romában jó teljesítményt nyújtok! Ha a kihagyásom hátterében taktikai dolgok állnak, akkor el kellene mondania Martíneznek őszintén, bár nem gondolnám, hogy az Olaszországban eltöltött évek után ez lenne gond. A belga válogatottban is jól játszottam, mindegy, hogy a középpálya melyik részén kellett helytállnom. Franciaország ellen például teljesen visszavontak védekezni, mégis gólt szereztem, huszonöt méterről találtam be.
Ismétlem: ha hibáztam, vagy esetleg fogjuk rá, késhettem egy percet, az még nem a világ vége. Martínez azt mondja, ahhoz, hogy valakit behívjon a nemzeti együttesbe, az illetőnek játszania kell a klubcsapatában. Nem vagyok például mérges Axel Witselre vagy Youri Tielemansra, ők jó srácok. Én az elvről beszélek.”
(Fotó: AFP)