Rossi ismét elmondta, hogy az MLSZ-en múlik, hogy marad-e. De jelezte, amíg nem ő volt a kapitány, nem a németek meg a hollandok ellen játszottunk.
A Németország elleni döntetlent után Marco Rossi hosszabb értékelést adott a Puskás Arénában adott sajtótájékoztatón. Nemcsak a németek elleni 1–1-et elemezte, hanem az egész évet, sőt a kapitányi időszakát is méltatta.
„Ezt az értékelést elsődlegesen a szurkolóknak kell megtenniük. Aztán másodsorban nyilván a szövetségnek, és végső soron pedig nekem. Úgyhogy most elmondom – harmadsorban – az én véleményemet. Egy dolog a vélekedés és egy másik dolog a számok. Az évet úgy kezdtük, hogy két barátságos mérkőzést megnyertünk, utána az Eb-felkészülés során már elvesztettünk egyet, egy elég hullámzó mérkőzést Írország ellen, aztán megnyertünk egy másik felkészülési mérkőzést. Majd az Eb-n mindannyian arra gondoltunk, hogy továbbjuthatunk a csoportból. Aztán nem sikerült, mert Németország volt az ellenfelünk és a svájciak, és mindkét csapat nyugodtan eljuthatott volna az elődöntőbe is később. Két olyan csapat ellen veszítettünk, amelyek papíron ötször vagy hatszor, illetve két és félszer annyit érnek, mint mi. Ezek olyan eredmények, amelyeket mindenképpen el kell fogadnunk, mert ezek a szokványos normalitás keretein belül vannak. Elkezdtük aztán a Nemzetek Ligáját, és ott kaptunk egy ötöst a »legmegszokottabb« ellenfelünk, Németország ellen – mert ugye a legtöbbet Németország ellen játszottunk.
Még mielőtt Magyarország kispadjára ültem volna, azért kik ellen játszottatok? Kik ellen játszottunk? Feröer meg Lettország. Én Feröer és Lettország ellen nem játszottam, mert feljutottunk az A-csoportba. Hogyha a C-ligában maradtunk volna, akkor valószínűleg még mindig Lettországot látnánk itt vendégül, ugye? De mi az A-divízióba tartozunk, és ezért kell megütköznünk Németországgal és Hollandiával. Aztán ellenük veszíthetünk.
Tehát ez a dolgok normális rendjébe tartozik. Hoztuk a papírformát Bosznia ellen és már az itthoni mérkőzésen is abszolút megérdemeltük volna a győzelmet. Balszerencsés epizódok voltak. Egyébként június óta minden epizód, minden helyzet kétséges vagy véleményes helyzet ellenünk dőlt el. Aztán otthon döntetlent játszottunk Hollandia és Németország ellen. Csak két foltot érzek egyébként ezeken az emlékeken, hogy kaptunk egy ötöst és egy négyest Németországban és Hollandiában. Mert hogyha Németországban veszítesz mondjuk 2–0-ra, Hollandiában 1–0-ra, nekem belefér. De az, hogy ilyen sok találatot szenvedjünk el, engem személyesen nagyon-nagyon bosszantott, de hát muszáj ugye tekintetbe venni, hogy milyen ellenfél ellen szenvedtük ezt el. Mert hogyha ezt nem veszitek figyelembe, hát akkor az értékelések azért kevéssé megbízhatóak.”
„Tehát azt mondanám a szezon végén, hogy eléggé jók voltunk, semmi rendkívülit nem tudtunk nyújtani, semmi emberfelettit, de azt hiszem, hogy ezt a mérleget egyáltalán nem kellene negatívnak látni. De ha valaki mégis mínuszosnak látja ezt a mérleget, én tiszteletben tartom a véleményét.
Engem egy dolog érdekel, hogy ezt a mérleget a szurkolók ne tekintsék mínuszosnak. Nem az álszurkolókról beszélek, hanem az igazi szurkolókról. Hogy ha a szövetség úgy értékeli, hogy pirosban van ez a mérleg, akkor lehet, hogy holnap felhívnak, hogy mehetek haza, csomagolhatok márciustól mondjuk. Ha nem így van, akkor valószínűleg még találkozunk itt.”
(Fotó: MLSZ, forrás: Csakfoci)