Takanoyama az egyedülálló és unortodox szumóstílusáról volt ismert, mivel a legtöbb ellenfeléhez képest látványosan könnyebb és kisebb méretű volt.

Takanojama 2001-ben lett profi szumós, és mivel a sportágnak nagyon szigorú a rangsorolási rendszere, szinte semmi sansza nem volt, hogy makusita szintre érjen. Igen ám, de 2011-ben csúnya bundabotrány tört ki a szumós körökben (is), aminek következtében egy rakás magasan jegyzett birkózót (rikisit) tiltottak el, így Pavel előléphetett a második vonalból.

De hogy került oda? Bojar Csehországban dzsúdózott, mielőtt a szumó iránt kezdett el érdeklődni. A szumó jóval Csehországban népszerűbb, mint bármely más európai országban, akkortájt tíz, mintegy 600 tagot számláló szumóklub létezett. Miután bronzérmes lett a 2000-es tokiói junior szumó-világbajnokságon, elfogadta a Naruto istálló invitálást, amelyet az egykori yokozuna, az egyik legjobb szumós, Takanaszato vezetett. A fizikai vizsga sikeres letétele után 2001 novemberében debütált hivatalosan.

Bár nem japán származású rikisik már régen feltűntek a szumóban, ők főként a Japánnal hagyományosan szoros kulturális kapcsolatban álló országokból jöttek, mint Kína, Dél-Korea vagy Tajvan. Az első nem ázsiai versenyző a hawaii Jesse Kuhaulua volt, aki 1964-ben lépett először a dohjóba Takamijama néven. Az első nem japán származású birkózó, aki elérte az ódzumó legmagasabb rangját, a szintén hawaii származású Akebono Taró lett, akit 1993-ban avattak jokodzunává.

Az első európai, aki elérte az ózeki rangot, a bolgár Kalojan Mahljanov (Kotoósú Kacunori) lett 2005-ben. Igen ám, de amíg Kotoósú 203 cm magas és 151 kg súlyú, a világhírű Akebono pedig szintén hasonlóan magas volt, de testsúlya elérte a 235 kg-ot is, addig

a mi közép-európai barátunk 187 centis és mindössze 107 kilós. De ahhoz is kellett neki vagy tíz év, mire át sikerült lépnie a mázsahatárt. De még ezzel sincs sehol, hiszen átlagban cirka 160 kiló körül mozognak a japán sztárok, de nem ritka a két mázsa sem.

Takanojama pontosan tudta magáról, hogy nincs meg a termete a sportághoz, így a nyers erő helyett leginkább a gyorsaságára, az agilitására és a kiváló dobástechnikájára támaszkodott a küzdőtéren. Ismert volt még a rugalmasságáról, és arról, hogy szinte bármikor képes volt kimenekülni a nehéz helyzetekből a szumó dohyón (gyűrűn).

Nagy segítségére volt a fejlődésben minden idők egyik legjobb jokozumája, Takanoszato, aki különleges ételekkel, italokkal hizlalta fel, erősítette meg, miközben rámentek a gyorsaságra, ruganyosságra is.

A kivételes alkalmazkodóképességének köszönhetően a legkülönfélébb technikákat ismerte, 37 különböző kimaritét, vagyis győztes technikát használt karrierje során.

Pavelék tudták, ha nem hozza ki magából a maximális erőt rögtön az első faceoffnál, nincs sansza ezzel a termettel.

Pályafutása során kulturális és nyelvi kihívásokkal kellett szembenéznie, de így is számtalan rajongó tiszteletét sikerült kivívnia elhivatottságával és kitartásával. Takanoyama 2014 szeptemberében vonult vissza a professzionális szumótól.

Ez is érdekelhet: