A Győri Audi ETO csak harmadik helyen végzett a Bajnokok Ligájában. Persze más csapatnál erre fel sem kapnánk a fejünket, itt azonban az elvárások elképesztően magasak. De vajon tényleg van gond a zöld-fehéreknél?

Az azért már önmagában elgondolkodtató lenne, hogy egy csapat, amelyre leggyakrabban világválogatottként szoktunk hivatkozni, nem nyeri meg sem a hazai bajnokságát, sem a Bajnokok Ligáját. A Győrnél azonban ezen felül is vannak problémák, érdemes ezeket egyesével átbeszélni.

A keret

Ahogy említettük, a győri csapat úgy él a képünkben, mint ahol  a legnagyobb sztárok játszanak, a költségvetésben nincsenek korlátok, azt hoz ide a vezetőség, akit akar. Ezek a kétségtelenül jó lehetőségek azonban keveset érnek, ha logikátlanul történik a keret összeállítása.

A legjobb példa erre a kapusok esete, Laura Glauser, Amandine Leynaud és Silje Solberg személyében három világklasszis kapusa van a Győrnek. Erre a posztra egyszerűen sok a három sztár, nem véletlen, hogy legfeljebb két egyenrangú kapust szoktak alkalmazni a csapatok. Az más lenne, ha két nemzetközi szintű játékos mellett lenne egy magyar fiatal, aki néha kapna tíz percet, három felnőtt kapust azonban nincs értelme szerepeltetni.

Jobbátlövőben viszont egészen más jellegű problémák vannak, ott épp hiánnyal küzd a csapat, hiszen Amanda Kurtovic elég viharos távozásával (és ezen a ponton nem tudjuk nem megemlíteni a norvég játékos igen ízléstelen posztját, amivel korábbi edzőjének, Danyi Gábornak üzent) egyetlen balkezes lövő sem maradt. Ez pedig ilyen szinten óriási versenyhátrány. Hiába a kétirányítós játék, vagy az, hogy Veronica Kristiansen korrekten megoldja ezt a pozíciót, a specialista hiánya nagy versenyhátrány.

Átgondolatlan vezetői döntések

Tulajdonképpen ez is kapcsolódik az előző ponthoz, hiszen nyilván a keret összeállításáért is felelősségre vonhatóak a vezetők, de itt azért többről van szó. Ambros Martín távozása után a csapat irányítását Danyi Gábor vette át, aki egy egészen másfajta játékot akart megvalósítani: a masszív védekezés helyett a támadások gyors befejezésére és a magas gólszámra törekedett vele a csapat. Az első szezonban pedig úgy tűnt, ez működik is, meglett a BL-győzelem, lehetett örülni, hogy no lám, magyar edzővel is megy ez.

A következő idénytől kezdve azonban elkezdtek látszódni ennek a játéknak a korlátai: a Győr rendre harminc gól felett kapott, és amikor a játékosok egyéni teljesítménye visszaesett, az egész játék átváltott szinte követhetetlen kapkodásba.

Jött azonban a Covid, így az előző szezon félbeszakadt, a problémák pedig maradhattak a felszín alatt.  Ebben az idényben viszont már egyértelművé vált, hogy a játék elfáradt, ráadásul olyan hírek is érkeztek, hogy Danyi kapcsolata sem volt felhőtlen a játékosok egy részével.

Idén januárban be is jelentették, hogy a vezetőedző távozik a kispadról, de csak a jövő szezontól, ezt az idényt még végigcsinálja. Ez az első pont, ahol talán határozottabbnak kellett volna lennie a vezetőségnek, ha tényleg ennyire elmérgesedett a viszony, Danyit már ekkor elküldhették volna, neki is kevésbé lett volna megalázó, mint ami és ahogy végül történt, ráadásul az új edző is hosszabb időn keresztül tudott volna dolgozni a csapattal.

A szezon végéig azonban úgy tűnt, lehet ez még egy korrekt búcsú. A BL-ben sima négy közé jutás, a bajnokságban pedig százszázalékos teljesítmény jellemezte a zöld-fehéreket. Jött azonban egy Fradi elleni meccs, ahol a Győr úgy omlott össze, ahogy arra kevesen számítottak: 31–22-re kapott ki, ezzel pedig – mint utólag kiderült – elúszott a bajnoki cím is. Danyi Gábort ekkor, három héttel a szezon vége előtt menesztették.

Érthetetlen döntés. Érthetetlen, elkapkodott, elhibázott, és még megalázó is az edző számára. Három héttel a szezon vége előtt nem küldünk el egy edzőt. A problémák nem akkor kezdődtek, így lehetett volna orvosolni őket, vagy ha nem, akkor meg kellett volna várni, hogy mire megy így a csapat.

De azt mondják, minden döntést a végkimenetelnél lehet megítélni, így az egész cirkuszt legitimálhatta volna, ha végül a Győr megnyeri a BL-t. De nem ez történt, az elődöntőben hetesekkel a Brest Bretagne bizonyult jobbnak. Ambros Martínnak nem volt ideje, ez tény, apró, főként a védekezést érintő változtatásokat tudott csak eszközölni a csapat játékán. Épp ezért nem kellett volna sem őt, sem pedig elődjét ilyen lehetetlen helyzetbe hozni.

A következő szezon minden eddiginél nehezebbnek ígérkezik, a korábbiaknál jóval több ütőképes gárda lesz. A győrieknek résen kell tehát lenni, még néhány ilyen hiba már nem biztos, hogy belefér.

(Képek: Magyar Kézilabda Szövetség)

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.