Akiknek bejött

A levegő ura – Michael Jordan

"Elértem a karrierem csúcsát. Úgy érzem, már semmi mást nem tudok bizonyítani" – mondta Michael Jordan, minden idők talán legnagyobb kosárlabdázója 1993 októberében, mikor bejelentette (első) visszavonulását. Ám legbelül maga Jordan is tudta, ez a karrier harmincévesen még nem lefutott, és szerencsére nem is tudott sokáig a fenekén ülni. Egy rövid baseballos kitérőt követően ugyanis 1995-ben minden idők legfrappánsabb sajtóközleményében tudatta, hogy visszatért.

Zsinórban még három bajnoki gyűrűt szerzett a Chicago Bullsszal, és mindhárom alkalommal ő lett a döntő MVP-je is, kikövezve ezzel útját a sporttörténelem halhatatlanjainak csarnokába. Legendáját még a második visszavonulása utáni washingtoni ráadás sem tudta tönkretenni, és a mai napig kérdés, ki tud majd az ő magasságáig jutni.

Kómából a pódiumra – Niki Lauda

1976-ban, az akkor világbajnoki címvédő Niki Lauda a nürburgringi futamon autójával az eső miatt keresztbe fordult a pályán, autójába pedig egy másik pilóta, Brett Lunger teljes sebességgel belerohant. Lauda Ferrarija lángokba borult, és életét csak pilótatársai bátorságának köszönheti, akik másodpercekkel az autó felrobbanása előtt szabadították ki a roncsból. Az osztrák versenyző súlyos égési sérüléseket szenvedett, kómába esett és nemcsak karrierje, hanem az élete is veszélyben forgott.

Lauda – akinek a halállal kapcsolatos mondását már idéztük – arcán a mai napig látni a baleset nyomait, ennek ellenére hat héttel az eset után már újra a pályán volt, és a szezon végén egy pont hiányzott a világbajnoki címének megvédéséhez. 1977-ben aztán már nem talált legyőzőre, sőt még 1984-ben, már a McLaren pilótájaként újabb világbajnoki címet szerzett.

Szülés után trófeák – Kim Clijsters

A belga teniszezőnő a sorozatos sérülések miatt 2007 végén vonult vissza, hogy családjára összpontosítson. Két év szünet és egy gyerek megszülése után viszont Clijsters ismét megcélozta a világranglista első helyét. Visszatérése utáni harmadik tornáját, a US Opent a legnagyobb ellenfeleken keresztül nyerte meg, ráadásul a női tenisz történetében ő volt az első, aki szabadkártyásként emelhetett magasba Grand Slam-trófeát.

Ezután teljes gőzzel csapott le a női tenisz mezőnyére, 2010-ben megvédte US Open-elsőségét, és az év végén, a világbajnokságon is győzött, 2011-ben az Australian Opent is megnyerte, ő lett az első anyuka, aki vezette a világranglistát.  A US Openen 22 meccsen keresztül nem talált legyőzőre, nem csoda, hogy idén szeptemberben éppen e torna után fejezte be, immáron véglegesen profi karrierjét.

Világbajnok nagypapa – George Foreman

Az ökölvívóikon George Foreman 1972 és 1974 között uralta a nehézsúly mezőnyét, első 38 ellenfele közül 35-öt kiütéssel végzett ki,legyőzte többek között Joe Fraziert is. Pechjére a legendás Rumble in the Jungle-ön éppen a fénykorában lévő Muhammad Alival kellett vívnia. A nagy vereség után Foreman karrierje hanyatlásnak indult, és 1977-ben vissza is vonult. Tíz év pihenő után, 1987-ben visszatért, és kijelentette: pénzt, Mike Tyson fejét és a világbajnoki címet akarja.

Huszonnégy sikeres ütközetet követően 1994 novemberében Big George ismét világbajnoki címért vívhatott. A Las Vegas-i mérkőzésen a tizedik menetben végül ki is ütötte csaknem húsz évvel fiatalabb ellenfelét, Michael Moorert, így ő lett a boksztörténelem legidősebb nehézsúlyú világbajnoka. A 46 éves öklöző ezután még négy győzelmet aratott, majd 1997-ben, majdnem 49 évesen visszavonult. „Nem győzhetsz le egy csodát. És én egy csoda vagyok” – ezt hajtogatta Foreman, és lám, szavai igaznak bizonyultak.

És akiknek kevésbé…

Ikonból bohóc – Björn Borg

A svéd teniszező 26 éves korára gyakorlatilag mindent elért, amit a sportjában el lehet – 64 tornagyőzelem, hat wimbledoni cím, öt Roland Garros-diadal, világelsőség. Az első igazi teniszsztár egy éven belül több mint egymillió dollárt teniszezett össze. Ezek után talán érthető volt a visszavonulása, így nyugodtan foglalkozhatott a mára világmárkává váló divatcégével, és más egyéb playboyokhoz illő tevékenységgel.

Éppen ezért sokkolta az időközben a faütőket grafitra cserélő teniszvilágot a visszatérése az 1990-es évek elején, hiszen éppen akkor történt paradigmaváltás az egész sportban. Az Iceman becenevű svédnek viszont két év alatt 12, egymás után elvesztett mérkőzés elegendő volt ahhoz, hogy végképp búcsút intsen a teniszpályáknak. Vajon nem volt senki, aki lebeszélte volna a visszatérésről tíz év hiátus után?

Elsüllyedt torpedó – Ian Thorpe

Már 15 évesen világbajnok volt, és 1998-ban mindenki azt gondolta, ő fogja uralni a következő tizenöt évet az úszósportban. Ötszörös olimpiai aranyérmes, tizenegyszeres világbajnok, a sportág történetében az első, aki egy világbajnokságon hat aranyérmet szerzett. A 2004-es athéni olimpia még róla szólt, ám utána elment mellette a mezőny, és 2006-ban a motiváció elvesztése miatt visszavonult. Sok doppinggyanús hírben felmerült a neve félelmetes méretei és elképesztő teljesítménye miatt, végül mindig sikerült tisztáznia magát a vádak alól.

Öt év pihenő után, 2011 februárjában bejelentette, hogy megpróbálja teljesíteni a 2012-es londoni olimpia kvalifikációs szintjét. Sem száz-, sem kétszáz méteres gyorsúszásban nem sikerült megúsznia a szintidőt, és a vert mezőnyben szerepelt, messze-messze az elittől. Ennek ellenére Thorpe a mai napig edzésben van, és most azt tervezi, hogy kijut a 2013-as nagymedencés világbajnokságra. Mondjuk még csak harmincéves, és Alekszandr Popovnak harminc felett is sikerült világbajnoki címet szereznie, de mi Ian helyében nem erőltetnék már ezt.

Visszavonulás kihagyott meccs nélkül – Brett Favre

Alighanem csak az USA-ban lehet olyan bravúrt elkövetni, hogy valaki úgy vonul vissza kétszer is, hogy közben egy mérkőzést sem hagy ki. A legendás NFL-irányító Brett Favre 1992 és 2008 között Super Bowlt nyert a Green Bay Packersszel, háromszor a szezon MVP-jének is választották, és annak rendje és módja szerint a 2007-es szezon végével imádott csapatánál jelentette be, hogy befejezi játékos pályafutását. 2008 márciusa és júliusa között minden rendben is volt, ám ezután Favre kitalálta, hogy ő mégiscsak visszatérne.

Pechjére egykori csapata ekkor már egy másik irányítót, Aaron Rodgerst választotta, így Favre gyakorlatilag csapatkereső roadshow-ba kezdett – 2008 augusztusában végül a New York Jets mellett döntött, ám a szezonban 22 touchdown mellett 22 interceptiont is jegyzett, messze alulmúlva korábbi önmagát. A következő szezonban a Minnesota Vikingsbe igazolt, ott egy szezon erejéig újra a régi fényében tündökölt, de 2011 januárjában egy igencsak gyengére sikerült szezon után bejelentette visszavonulását. És ez most már véglegesnek tűnik.

Világbajnok a középmezőnyben – Michael Schumacher

Hétszeres Forma–1-es világbajnok, a sportág történetének legeredményesebb versenyzője (pályájának emlékezetes pillanatait itt gyűjtöttük össze). Ha azt mondjuk Schumacher, nagy valószínűséggel Caracastól Kardoskútig mindenki tudja, kiről van szó. A Ferrarival elért sikerek után tanácsadóként és teszterként továbbra is a Ferrari kötelékében maradt, és Massa 2009-es hungaroringi balesete után mindenki biztosra vette, hogy ismét ő fog a tűzpiros autó volánja mögé ülni.

A visszatérésre végül 2010-ig kellett várni, négy év szünet után a Ross Brawn vezetésével újjáalakuló Mercedes-istálló pilótája lett. Nemcsak a rajongók, hanem az egész autósport sokat várt tőle, de rendre csapattársa, Nico Rosberg mögött végzett, és a leggyakrabban a 6. és 10. hely között találhattuk meg a nevét. Ha nem éppen autóját törte, azért mutatott még valamit a régi Michaelből is, például az idei Európa Nagydíjon, amikor is hosszú szünet után ismét dobogóra állhatott. 2013-ban már egészen biztosan nem találkozhatunk vele a mezőnyben, és talán mindenkinek jobb is így.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
Jogi K.O. – Sportolók rács mögött