A programsorozat megnyitója, beszédet mond az igazgató, utána beszámoló az aktualitásokról, majd három előadás. Hát, az alapvetően érdekes és szeretett újságírói munkánknak is vannak unalmasabb, de kötelező elemei, szoktuk gondolni, amikor ilyen programpontokat olvasunk a sajtómeghívóban. Ha amúgy az esemény maga izgalmas, akkor még kontrasztosabb a beszélő fejek monotóniája.

Magyarország legnagyobb bemutatótávcsöve folyamatosan mozog, amikor használják, hogy ne menjen ki a képből a megfigyelt égitest. A kupola nem automata, azt gombnyomásra időnként odébb kell forgatni, hogy jó helyen legyen rajta a rés

Márpedig az esemény maga izgalmasnak ígérkezett: a sajtóesemény apropója, hogy a csodás fekvésű Svábhegyi Csillagvizsgálóban a nemzetközi 100 óra csillagászat kampányhoz csatlakozva négynapos programsorozatot rendeznek a hétvégén, ahol többek között az ország legnagyobb bemutató távcsövén keresztül nézhetik meg az érdeklődők a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunuszt.

A Svábhegyi Csillagvizsgáló az ország legrégibb és legnagyobb akadémiai csillagvizsgáló intézete. Építészetileg is izgalmas, mellesleg pedig olyan tiszta a levegő, amilyenhez városi ember nincs szokva

Hogy ez milyen élmény, mi is kipróbáltuk: elég 360-szoros nagyítás, és a Szaturnuszt úgy látjuk, ahogyan képeken már annyiszor – csak ez nem fotó, hanem a Naprendszer második legnagyobb bolygója a gyűrűrendszerével együtt, a maga valójában.

Kiss László Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kutatóprofesszor, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója, a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke, az egyesület hírportáljának és a Csillagászat.hu hírportál főszerkesztője. Óriási kaliber, és zseniális előadó is

Kontraszt viszont nem volt: az egészen fiatal előadók annyira őszinte lelkesedéssel és profizmussal mesélnek – tudománykommunikációról, Mars-kutatásról, az első, Gagarint úgy 2500 évvel megelőző űrhajósról, vagy arról, hogy az amatőr csillagász sem béna, és mennyire jól lehet csajozni a csillagképekkel –, hogy azt órákig hallgatná az ember.

Ők nem látogatók, hanem három fiatal előadó: Pál Bernadett Mars-kutató, Szabó Norton amatőr csillagász (de nem béna), és Boldog Ádám, aki a Naprendszeren kívüli exobolygók lakhatóságát vizsgálja

A gyerekek viszont még nem így érzik, ezért nekik az asztromatinékon téridő-trambulinnal modellezik a gravitáció által befolyásolt mozgásokat, borult időben interaktív, animációkkal teli virtuális csillagképtúrát tartanak, azzal szimulálják a nyári rétre kiülő csillagász élményét, a csillagképektől és a csillaglegendáktól a kis- és nagytávcsöves látványon át az űrtávcsöves képekig.

Egy Magyarországra esett meteorit mikroszkóppal kinagyított képe

A cél, hogy a szórakoztatáson és ismeretterjesztésen túl népszerűsítsék a csillagászatot, hogy minél többen átélhessék a Galilei-, vagyis az először távcsőbe pillantás élményét, és hogy már a legkisebbekben felkeltsék az érdeklődést, és segítsék azt, aki közülük komolyabban szeretne foglalkozni a témával. Amikor erre személyesen nem volt lehetőség – koronavírus, persze –, fokozták az online jelenlétet, ahogy ők mondják, „elhozták a csillagvizsgálót az embereknek”.

A fényes fehér pont a Jupiter. Érdemes távcsővel is megnézni

Novemberben indítják a Galaxis Útikalauz című interaktív, online műsoruk új évadját, csütörtökönként pedig az Élő Csillagászat Kiss Lászlóval című műsorban avatják be a nézőket a csillagászat és űrkutatás aktuális eseményeibe. A legizgalmasabb űrkutatási eredményeket, űrszonda-felbocsátásokat szakkommentárral közvetítik élőben, ilyen lesz például a csillagászvilágot izgalomban tartó James Webb űrtávcső kilövése is decemberben.

A 100 óra csillagászat hétvégi programjaira még van néhány hely, de eseményeket és távcsövezést egész évben szerveznek. Az ég mindig másmilyen, a hozzáértő lelkesedésük viszont állandó.