A fotós a képeivel azt szerette volna bemutatni, hogyan determinálja a genetika az első perctől fogva azt, hogy kik vagyunk, és ehhez egy igazán szemléletes eszközt választott. Egyszerűen egymás mellé illesztette a családtagok fotóit, amelyek így azt a benyomást keltik, mintha a portré két oldala ugyanarról az emberről készült volna, csak jó harminc év különbséggel.

Bár Adams nem fűzött magyarázatot a képekhez, de azért nem nehéz belelátni azt, ami a fotók mögött van, vagyis hogy a jellemünket, a tulajdonsgainkat és egész lényünket is legalább ennyire meghatározza az, amit a szüleinktől, nagyszüleinktől örököltünk. Zseniális.