Egy rejtélyes, megmunkált fémdarabot találtak Nagyenyedben a Maros folyó partján a hetvenes években (egyes források szerint 1973-ban, mások állítása alapján 1974-ben). A leletet két nagyobb masztodon csonttal együtt ásták ki. A masztodon egy emlős állat, és az elefántalakúak alrendjébe tartozik. A masztodonfélék Észak Amerikában 11000, Eurázsiában viszont már 781000 évvel ezelőtt kihaltak.
A tárgyat ezután Lausanne-ba küldték elemzésre, ahol svájci kutatók arra jutottak, hogy 90%-ban alumíniumot tartalmaz, és körülbelül 250000 éves lehet. Ez annyiból volt probléma, hogy az alumíniumot, mint kémiai elemet 1761-ban fedezték fel egyáltalán, mesterségesen előállítani pedig 1825-ban sikerült, a tömegtermelése pedig 1886-ban kezdődött. Egy következő vizsgálat úgy találta, hogy a lelet korát bár nehéz megállapítani, de biztosan nem 250000 éves, hanem 80000 és 400 év között bármennyi idős lehet.
A matek azonban így sem jött ki.
A tárgy ennek megfelelően összezavarta a kutatókat, különösen azért, mert a kidolgozottsága alapján egy mechanikus szerkezet része lehetett. Később a tárgyat a Kolozsvári Történeti Múzeumba szállították, ahol ismeretlen eredetűként tartják számon.
A romániai kommunista diktatúra évei alatt kevés reflektorfényt kapott ez a lelet (épp mindenkinek kisebb baja is nagyobb volt ennél, vagy csak az államhatóságok hallgatták el – ki tudja), ám a diktatúra bukása után különböző helyi „ufológusok” írtak róla, és ennek köszönhetően némi nemzetközi figyelmet is kapott.
Persze mielőtt idegen, alumínium-űrhajók repkednének a szemünk előtt, esetleg gondatlanul szemetelő időutazókat vizionálnánk, nem árt végigvenni pár racionálisabb magyarázatot.
Például hogy létezik-e természetes alumínium, illetve mennyire zárható ki, hogy korábbi civilizációk képesek voltak ilyen fémet előállítani?
Az első kérdésre a válasz igen, valóban keletkezik alumínium természetes úton is, csak nagyon kevés. Sőt ez az anyag olyannyira ritka volt a 19. század végén kezdődött, nagyüzemi termelése előtt, hogy értékesebbnek számított az aranynál és a platinánál is. Ebből persze az is következik, hogy ha a korai civilizációk rá is akadtak néhány gramm alumíniumra, amit aztán gondosan gyűjtögettek, akkor pont annyira gyártottak volna belőle gépet, amennyire mi készítünk mondjuk kombájnt aranyból.
A második kérdéssel kapcsolatban pedig, bár elvileg semmi sem zárható ki, de amennyire mi tudjuk, egyetlen civilizáció sem ismerte előttünk az alumínium előállítás csínját-bínját. Persze akadtak ismert eljárások, melyek elvesztek a történelem viharaiban (damaszkuszi acél), illetve léteztek elfejtett, majd újra felfedezett anyagok (beton), esetleg a történelem különböző időszakaiban, különböző kultúrák által felfedezett anyag is (porcelán), ám jelenleg egyetlen tárgyi lelet sem tanúskodik arról, hogy bármely ősi kultúra felhasználta volna eszközkészítésre az alumíniumot.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az alumínium előállítása rendkívül energiaigényes folyamat. Olyannyira az, hogy becslések szerint az Egyesült Államok energiatermelésének 8 százalékát emészti fel ennek a fémnek az elkészítése.
Hurrá! Akkor jöhetnek végre a fantasztikusabbnál fantasztikusabb magyarázatok?
Én örülnék neki talán a legjobban, ha a fenti kérdésre igen lenne válasz, de sajnos nem. Ugyanis ha az előfordulás nem is magyarázható racionálisan, a lelet valódi kora mindenképp kérdéseket vet fel.
Mint az fentebb olvasható, a becslés körül nagy volt a bizonytalanság, aminek az oka, hogy az alumínium gyorsan oxidálódik, és ezért nehéz a tényleges korát megbecsülni. Illetve ennek köszönhető az is, hogy egy alumíniumtárgy nagyon gyorsan meglehetősen viharvert megjelenést nyerhet. Összetételében azonban ez az alumínium a modern dúralumíniumra hasonlít. Miután pedig többen is megvizsgálták magát a leletet, arra jutottak, hogy valóban egy gép része, csak sajnos nem egy csillaghajóé vagy egy időutazó DeLoreané (vagy akár időutazó Dacia-é), hanem egy markológépé.
Romániában a múlt rendszerben fellendült a szénbányászat, és ezeknek a gépeknek a lapátjain alumíniumból készültek a fogak, mivel az az acéllal szemben nem szikrázott, ha kőhöz ütődött. Később ezek a gépek mindenféle munkálatokban vettek részt a környéken, és ezek egyike veszíthette el az egyik fogát egy földmunka során, és ekkor került az a masztodon csontjai mellé.
Ezen a linken remek összehasonlító ábrákat lehet találni a leletről és a markolók fogáról.
(Kép: wikimedia.commons)
Ez a cikk eredetileg a Raketa.hu-n, a Player társoldalán jelent meg.