McDonnell XF–85 Goblin

A háború soha nem volt és már soha nem is lesz olyan menő, mint abban a nagyjából két évben, amikor az amerikaiak a B–36 bombázó bombakamrájába bedokkoló mini repülőgépekkel kísérleteztek. A tesztek során aztán az amcsik is rájöttek, hogy egy több száz km/h-val száguldó repülőbe bedokkolni nem éppen sétagalopp, ráadásul a goblinoknak egy légiharc során nagyjából ugyanannyi esélyük lett volna a valódi vadászgépekkel szemben, mint az általuk védett bombázóknak, így a projektet 1949-ben elkaszálták.

Vought V–173

Egyszerűen nem tudunk annál megalázóbb dolgot elképzelni, mint ha egy pilótát a "repülő palacsinta" szed le, de a német pilóták nagy megkönnyebbülésére az 1942-től fejlesztett Vought V-173 soha nem jutott túl a tesztfázison. A fejlesztés évei alatt megszaporodott ufóészleléseknek végül 1947-ben szakadt vége, amikorra a gép technikailag annyira elavult, hogy az amerikai hadsereg inkább modernebb technikák felé fordult.

Caproni Ca.60

Giovanni Caproni 1921-ben állt elő a hihetetlen transzatlanti utasszállító tervével, amely egyszerre száz utast is képes lett volna átdobni az óceán túlpartjára – vagy ahogy az a tesztek során kiderült, még annál is távolabb: a túlvilágra. A kiindulópont az volt, hogy ha valamire elég sok szárnyat rakunk, az előbb-utóbb fel fog repülni, és meglepő módon a terv működött is – legalább is az első 18 méteren, ami után a repülőgép egyenesen a Maggiore tóba zuhant, majd a rákövetkező éjszaka során rejtélyes módon porig égett, sok ártatlan ember életét mentve meg ezzel.

UTIAS Ornithopter

A Torontói Egyetemen megalkotott Ornithopter mindenkiben jó érzéseket kelt, aki olvasta a Dűnét, ezzel együtt érthetetlen, hogy miután az emberiség két jó megoldást is talált arra, hogy a levegőbe emelkedjen, miért érezte bárki szükségét annak, hogy elővegye az elmúlt évszázadokban számtalanszor megbukott koncepciót. A kanadaiak csapkodós szárnyú gépe 2006-ban tizenhat másodpercet töltött a levegőben, mielőtt földbe csapódott volna, amivel pontosan négy másodperccel sikerült túlszárnyalnia a Wright fivérek száz évvel korábbi teljesítményét.

Caproni Stipa

Caproni a Ca.60 után tovább próbálkozott, aminek eredményeként 1932-ben megszületett a Stripa, amely az első csőlégcsavaros repülőként bizonyos szempontból a mai gázturbinás gépek közvetlen elődjének tekinthető. Ha figyelmesen megnézzük, a repülő valóban úgy nézett ki, mintha egy mai utasszállító egyik hajtóművére szárnyakat és pilótafülkét szereltek volna. A furcsa forma ellenére a gép stabilitása és hatékonysága kiemelkedően jó volt, ám a hatalmas test olyan légellenállást produkált, ami zárójelbe tette ezen előnyöket.

Bartini Beriev VVA–14

Na erről a gépről már távolról látszik, hogy valami orosz cucc lesz, mégpedig nem is akármilyen: egy helyből felszálló vízi repülőgép, amely a Polaris rakétákkal felszerelt amerikai tengeralattjárók természetes ellensége lett volna. Ez volt a terv, de a tizenkét motorral felszerelt, helyből felszálló példány végül el sem készült, és a sima ektranoplán is mindössze száz órát repült, mielőtt lefújták volna a projektet.

Northrop Tacit Blue

Nagy kár, hogy a Tacit Blue lopakodó-repülőgépnek készült, hiszen ha az ellenség meglátja, milyen géppel kémkedik utánuk az amerikai hadsereg, a hidegháború nem a gazdasági és társadalmi folyamatok, hanem a keleti blokkon végigsöprő akkut röhögőgörcs miatt ért volna véget idő előtt. Az 1982-től 1985-ig használt "bálna" konstrukciós szempontból nem, műszakilag viszont annál inkább penge volt, hiszen az instabil repülőgépet lényegében csak az elektronika tartotta egyenesben. Nem csoda, hogy 250 repült óra után inkább leszerelték.

Goodyear Inflatoplane

A Goodyear Inflatoplane olyan zseniális, hogy csodálkozunk rajta, hogy egy ilyen ötlet nem az oroszoknak jutott előbb eszébe: a felfújható repülőgép motorral együtt is belefért egy nagyobb dobozba (így a frontvonal mögé is le lehetett dobni), ötszáz mérföldet tett meg egy tankkal, és egy egyszerű biciklipumpával is öt perc alatt fel lehetett fújni. Az amerikai hadsereg mégsem kért belőle, a hivatalos indoklás szerint azért, mert "a katonai alkalmazhatósága szempontjából nem szerencsés, hogy egy nyílvesszővel is le lehet szedni". Ebben mondjuk van némi igazság.