Nem mindig voltak gyűrűi a Szaturnusznak, egy kozmikus agresszió eredményei.

Naprendszerünk második legnagyobb bolygója 4,5 milliárd éves létezése jelentős részében gyűrűk nélküli planéta lehetett, azonban mintegy 160 millió évvel ezelőtt egy belső hold túl közel kerülhetett a gázóriáshoz, amelynek gravitációja darabokra tépte, a látványos, jégből és törmelékből álló gyűrűrendszer pedig ennek a holdnak a keringési pályáját rajzolja ki.

Vagyis a Szaturnusz híres gyűrűit gravitációja miatt szétszakított hold maradványai alkothatják

– legalábbis erre a megállapításra jutott a NASA Cassini nevű Szaturnusz-figyelő missziójának utolsó szakaszából származó adatokon alapuló tanulmányban Jack Wisdom, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) bolygótudománnyal foglalkozó professzora és csapata.

A Szaturnusz gyűrűinek átmérője mintegy 282 ezer kilométer. A számtalan vékony gyűrű csaknem kizárólag jégből áll, amelynek 95%-a tiszta víz, a fennmaradó része pedig kő és fém.

A kutatócsoport eredetileg a Szaturnusz forgástengelyének 27 fokos dőlésszögére kereste a magyarázatot. A korábbi elméleti modellek arra jutottak, hogy a dőlés oka a Szaturnusz és a Neptunusz közötti gravitációs rezonancia lehet. Ugyanakkor a Cassini misszió adatainak fényében ez az elmélet megdőlt. Ezt követően a kutatók olyan potenciális eseményeket kerestek, amelyek igazolhatják az adatokat és a megfigyelt jelenségeket. Az elveszett hold forgatókönyv meglepően elegáns magyarázattal szolgált mind a dőlésszögre, mind a gyűrűkre, illetve azok kémiai tulajdonságaira és fiatal, mindössze körülbelül százmillió éves korára.

El fog tűnni a Szaturnusz jellegzetes gyűrűje, ráadásul rövid időn belül

Pedig pont a gyűrűrendszere teszi az egyik leglátványosabb bolygóvá.

Wisdom és kollégái szimulációkat futtattak a hipotetikus hold tulajdonságainak meghatározására. Ezek szerint a Chrysalisként (Báb) elnevezett égitest 100-200 millió évvel ezelőtt egy kaotikus keringési zónába lépett, és több közeli találkozása volt a Szaturnusz Iapetus és Titán nevű holdjaival. A Chrysalis végül túl közel került a Szaturnuszhoz, és ez a drámai találkozás darabjaira szakította a holdat, ami a gyűrűk keletkezéséhez vezetett.

A princetoni Institute for Advanced Study oktatója, Scott Tremaine figyelemre méltónak nevezte az eredményeket, mert több rejtélyre kínálhatnak megoldást „egyetlen merész, de elképzelhető hipotézis” keretében.

(Forrás: The Guardian, MTI, fotó: NASA)

Ez is érdekelhet:

Rengeteg ufót észleltek Kijev felett, amiket tudományosan nem lehet ismert jelenségként azonosítani

A kijevi ufók 3-12 méter szélesek és akár 53 000 km/órás sebességgel is haladhatnak – csak összehasonlításképpen: egy interkontinentális ballisztikus rakéta 24 000 km/órás sebességre képes.

Kiszámolták, mikor lesz az utolsó teljes napfogyatkozás

A Hold egyre távolodik a Földtől, ami azt jelenti, hogy előbb-utóbb nem fogja teljesen kitakarni a Napot.

Aszteroidával fog ütközni a Föld bolygóvédelmi rendszere

Hamarosan kiderül, mennyire működik az aszteroida-elhárító.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Összedőlt egy 2,5 kilométeres baltimore-i híd, miután nekiment egy konténerszállító hajó

A középkategória csúcsa – kipróbáltuk a Redmi Note 13 Pro+ 5G-t

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés