Nem mindig voltak gyűrűi a Szaturnusznak, egy kozmikus agresszió eredményei.
Naprendszerünk második legnagyobb bolygója 4,5 milliárd éves létezése jelentős részében gyűrűk nélküli planéta lehetett, azonban mintegy 160 millió évvel ezelőtt egy belső hold túl közel kerülhetett a gázóriáshoz, amelynek gravitációja darabokra tépte, a látványos, jégből és törmelékből álló gyűrűrendszer pedig ennek a holdnak a keringési pályáját rajzolja ki.
Vagyis a Szaturnusz híres gyűrűit gravitációja miatt szétszakított hold maradványai alkothatják
– legalábbis erre a megállapításra jutott a NASA Cassini nevű Szaturnusz-figyelő missziójának utolsó szakaszából származó adatokon alapuló tanulmányban Jack Wisdom, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) bolygótudománnyal foglalkozó professzora és csapata.
A Szaturnusz gyűrűinek átmérője mintegy 282 ezer kilométer. A számtalan vékony gyűrű csaknem kizárólag jégből áll, amelynek 95%-a tiszta víz, a fennmaradó része pedig kő és fém.
A kutatócsoport eredetileg a Szaturnusz forgástengelyének 27 fokos dőlésszögére kereste a magyarázatot. A korábbi elméleti modellek arra jutottak, hogy a dőlés oka a Szaturnusz és a Neptunusz közötti gravitációs rezonancia lehet. Ugyanakkor a Cassini misszió adatainak fényében ez az elmélet megdőlt. Ezt követően a kutatók olyan potenciális eseményeket kerestek, amelyek igazolhatják az adatokat és a megfigyelt jelenségeket. Az elveszett hold forgatókönyv meglepően elegáns magyarázattal szolgált mind a dőlésszögre, mind a gyűrűkre, illetve azok kémiai tulajdonságaira és fiatal, mindössze körülbelül százmillió éves korára.
Wisdom és kollégái szimulációkat futtattak a hipotetikus hold tulajdonságainak meghatározására. Ezek szerint a Chrysalisként (Báb) elnevezett égitest 100-200 millió évvel ezelőtt egy kaotikus keringési zónába lépett, és több közeli találkozása volt a Szaturnusz Iapetus és Titán nevű holdjaival. A Chrysalis végül túl közel került a Szaturnuszhoz, és ez a drámai találkozás darabjaira szakította a holdat, ami a gyűrűk keletkezéséhez vezetett.
A princetoni Institute for Advanced Study oktatója, Scott Tremaine figyelemre méltónak nevezte az eredményeket, mert több rejtélyre kínálhatnak megoldást „egyetlen merész, de elképzelhető hipotézis” keretében.
(Forrás: The Guardian, MTI, fotó: NASA)
Ez is érdekelhet: