A Kelet-angliai Egyetem és a St. Andrews Egyetem kutatócsoportja 2014-ban hét déli elefántfókát és hét Weddell-fókát látott el olyan műszerekkel, amelyek műholdakon keresztül juttatják el a begyűjtött adatokat a szakembereknek az Amundsen-tenger mély vizeiből.
Mégpedig azért, hogy segítsenek adatokat gyűjteni a nyugat-antarktiszi fogyatkozó jégtakaró körüli vizek hőmérsékletéről és sótartalmáról, hogy a klímakutatók még pontosabb előrejelzéseket készíthessenek a jégtakaró olvadásáról.
Az antarktiszi tél kilenc hónapja alatt a fókák több mint tízezer merüléséből 150 ezer négyzetkilométernyi területről gyűjtöttek adatokat, és küldték a jeleket egészen a vedlési időszak kezdetéig, amikor elvesztették a műszereket.
Helen Mallett, a kutatásban résztvevő egyik szakember szerint jóval több információt szereztek a fókák által, mint az összes korábbi, hajók segítségével a térségben végzett kutatással.
Az adatok értékeléséből kiderült, hogy télen nemcsak vastagabbak a sarkvidék körüli mélyvíz (CDW) rétegei, de melegebbek és sósabbak, mint a nyári hónapokban. Ez azt jelzi, hogy valószínűleg nagyobb a jégolvadás a téli hónapokban. Az adatok a tengerbiológusok számára is hasznosak voltak, mivel segítik megérteni az Amundsen-tengerben élő fókák magatartását, és azt, hogyan hat rájuk a klímaváltozás. A kutatócsoport 2019-ben tér vissza az antarktiszi tengerre, hogy fókák újabb csoportjára szereljen műszereket a Thwaites-gleccser térségét célzó nemzetközi kutatás keretében.
Ez is érdekelhet:
Egy nemzetközi kutatócsoport a földi élet alapjait alkotó anyagra bukkant néhány 3,5 milliárd éves kőzetben
A kőzetek az Ausztrália északnyugati részén található Dresser formációból származnak.
