Mi ez?

Ez az, hogy a Playernek megint igaza volt. Szépen csendben, a hátsó ajtón lopózott be a hazai mobilpiac legfrissebb eminense, amivel sikerült is összehoznunk egy röpke egy hetes l’amourt. A technikai maszlagot csekkold szépen a forgalmazó honlapján, mert itt bizony kizárólag arról lesz szó, hogy milyen érzés a készülékkel karöltve legyűrni a dolgos hétköznapokat. Ja, a címért ezúton is bocs; az android meg az iOS két külön műfaj, úgyhogy nem öl itt meg senki senkit. (Képzeld ide illusztrációnak a „Le lehet nyugodni a p…ába!” című makákós képet, aztán olvassatok tovább!)

Első benyomások

Hogy milyen érzés kicsomagolni a telót, arról nem tudunk nyilatkozni, mivel a tesztkészülék egy sima bubis borítékban érkezett a szerkesztőségbe. A telefont magamban első látásra elkereszteltem Moby Dickre, ugyanis nagy volt és fehér. Relatív, hogy valaki mely méretre süti rá a „túl nagy” bélyeget, de mivel nekem egy kellemesen kompakt méretű telefon húzza a zsebem, ezért nem csak a Samsung Note jellegű mutánsokat pakolom ebbe a kategóriába. A Honor 5 hüvelykes kijelzőjének otthont adó készülékház nekem tehát már nagynak számít, a fehér színű telefonokról pedig simán csak azt gondolom, hogy magára valamit is adó férfi olyat nem vesz. Nincs azért nagy gáz, hiszen a telefon fekete színben is kapható, a méret pedig valójában megszokás kérdése, úgyhogy ezzel meg is volnánk, léphetünk is tovább.

Külalak

A Honor full műanyag, úgyhogy az almás tábor minden este transzcendens Jony Ive-idézetekre álomba merülő tagjai el is kezdhetnek kereszteket vetni. Cserébe viszont a készülék összeszerelése példaértékű. Egy teszttelefont ugye sokkal bátrabban gyomroz az ember, de ezt a példányt még középerős masszírozással sem sikerült recsegésre bírni, szóval a prémiumérzet abszolút adott, és legfeljebb csak azoknak a farzsebében fog megroppanni a cucc, akik reggelente fémgatyára húznak betonnadrágot. Küllemre a Honor letisztult, elegáns, a hátlap üveg alá rejtett textrúrája, illetve az előlapot védő Gorilla Glass nélkülöz mindenféle felesleges csicsát. Szimpatikus a kicsike, na. Az egészen biztos, hogy ezzel a kezedben nem kell majd pironkodnod a metrón. További vizuális inputokért tessék szemügyre venni a képeket!

Kijelző

Fun fact: a kijelző a telefon egyik legfontosabb tartozéka, mer’ ugye azon nézed az appokat, azon eteted a Pou nevű szardarabot, meg azon kukkolod a Jucika bulifotóit az Instán. Tesztalanyunk képmegjelenítője első osztályú. Jeleztük, hogy nem fárasztunk számokkal és rejtélyes mozaikszavakkal, de ezt speciel ehelyütt muszáj leírni: full HD. Ezt tudja a Honor kijelzője, mellette pedig durva fényerőt, kicsit neonos, de finomhangolással frankón „melegíthető” színeket és 445 ppi-t. Ez utóbbit nem fejtjük ki, csak hogy egy kis izgalmat csempésszünk a napodba. Annyi a lényeg, hogy a telefon kijelzője szép, részletgazdag, és legfeljebb csak egy hangya lenne képes kiszúrni rajta a pixeleket.

Kamera

Ez is fontos ugyebár és a Huawei mérnökei sem vették félvállról a dolgot. A kamerával ideális fényviszonyok között kifejezetten szép képeket lehet lőni. Kevesebb fény mellett a végeredmény is zajosabb, és a vonalélességgel is akadnak problémák, de semmi olyan anomáliával nem találkoztam, ami ne lett volna jelen az én jó húszezerrel drágább készülékemben is. A kamera mellett ott pislog egy elég komoly dupla villanó is, amivel egészen biztosan kiégethetsz néhány szemet egy-egy éjszakába nyúló sörözgetés alkalmával. Van még egy elég vicces fícsör, amiről mindenképpen érdemes szót ejteni: a hangerő le-gomb dupla megnyomásával alvó állapotból egy másodperc alatt lehet fényképezni, ami különösen hasznos, ha meg szeretnéd örökíteni, amint a vagánycsávó lepattan a sarki szupermarket kirakatáról. (True story.)

Hogy műxik?

Gyors, mint az olajozott istennyila, mely miatt felváltva lehet gratulálni a nyolcmagos procinak, és a 3 gigabájtnyi RAM-nak. Direkt kipróbáltam, hogy pörög az Asphalt 8 (autós játék elég combos grafikával), miközben a háttérben várakozik egy másik játék, és a Honor olyan egykedvű gyorsasággal csinálta a dolgát, hogy még én jöttem zavarba. Néha azért megfigyelhető egy-egy tizedmásodpercnyi beröccenés – főleg a böngészőnél lehet ezt észrevenni –, no de kérem ez krónikus androidos betegség, ami miatt nem igazán érdemes ajtókat csapkodni. Mondom, a Honor teszi a dolgát, mint egy bespeedezett kőműves, ráadásul még a legnagyobb hajtás közben sem melegszik észrevehetően. (Mondjuk ebben pont nem hasonlít az említett kőművesre.) Ennyi. Lépjünk is tovább!

Felhasználói felület

A Huawei Honorra szabott felhasználói felülete meglehetősen csinos. Mivel nincs külön menü az alkalmazások számára, hanem minden a főoldalra kerül, ezért ez az egyik leginkább iOS-es androidos készülék, amit valaha láttam. Hogy ez kinek mennyire jön be, az ízlés dolga, nekem annyira nem, de megoldottam a problémát azzal, hogy a felesleges alkalmazásokat külön mappába rejtettem. Egyébként a felhasználói élmény szinte minden szegmense személyre szabható. A főoldalak áttűnéseinél például beállíthatod, hogy az oldalak egymásba forduljanak, vagy dobozként vagy szélmalomként forogjanak, vagy az ikonok sűrűsödjenek sárga gumikacsa formába a váltásoknál. (Na jó, az utóbbit nem.) A felhasználói élmény tekintetében sem kellett tehát megküzdenem égető hiányérzettel. Ha valamit nem találtam, rendszeresen kiderült, hogy én voltam hülye.

Akkumulátor

A telefonban egy papíron elég komoly 3100 mAh teljesítményű telep teszi a dolgát, amivel a gyártó szerint akár két napig is bírja szusszal a készülék, de azért mondhatott ilyen dőreségeket a Huawei, mert eddig még soha nem adták a kütyüt a kezeim közé. Direkt átmentem kockagézába, és rá kellett jönnöm, hogy amikor az ember non-stop fészbúkozik, olvassa a híreket, söprögeti a Tindert, majd lájkolja, hogy mit evett tegnap a Feri, közben pedig szól a fülében a Mr. President, akkor bizony a készülék alig húzza ki a 24 órát. Hozzáteszem, nincs, azaz NINCS olyan telefon, ami ilyen használat mellett egy napnál többet bírna, és a Honor sem vette az akadályt. Bocsika!

Most akkor vegyem vagy ne vegyem?

A Honor jelenleg azért indul hendikeppel a pénzedért vívott harcban, mert szolgáltatói kínálatból egyelőre még nem elérhető. Kizárólag internetről tudod tehát rendelni (innen) 105 ezer jóféle magyar forintért, ami viszont egy ilyen tudású kártyafüggetlen készülékért majdhogynem bagatell, különösen annak ismeretében, hogy a konkurencia ennyiért mit tud felmutatni. Lesz olyan, aki azért fogja majd telibefikázni a készüléket, mert kínai, de ezek tipikusan azok az emberek, akiknek fogalmuk sincs, hogy az alsógatyájuktól kezdve a kocsijukon át a kezükben tartott teló legtöbb alkatrészéig bezárólag minden Kínában készül.

Kis rosszmájúságot gyakorolva azt kell mondjam, hogy a reklámkampány headline-ja – For the Brave –, mely szerint a készülék a bátrak telefonja, nem kicsit elhibázott. A Honor hatos megvásárlásához ugyanis egyáltalán nem kell bátorság, csupán némi józan ész. Mindent tud, amit egy csúcskészüléknek kell, csak éppen az ára került a középkategória tetejére. Tőlünk ezért megy egy jó nagy adag respekt Kínába.

És már itt van a Honor 7i is.