Kezdeném azzal, hogy ha a közeljövőben nem tervezel kiadni 290 ezer forintot egy új számítástechnikai eszközre, akkor inkább ne is olvass tovább, mert a Transformer Book Trio még akkor is nagyon jó okot ad a felelőtlen költekezésre, ha igazából nincs is szükséged hibrid notebookra. Tény, hogy nagyon ritka az olyan alkalom, amikor az ember egyszerre venne magának táblagépet, notebookot meg új PC-t, de ha a hármat egyben megkapod, másfél kilogrammos kiszerelésben, kevesebb mint háromszázezer forintért, az azért elgondolkodtató.

A bennem lakozó tudatos vásárló például azon gondolkodott, hogy ez valószínűleg egy keserves kompromisszumokkal összetákolt vacak lesz, ami igazából semmire sem használható, de a bennem lakozó tudatos vásárló egy szemellenzős lúzernek bizonyult, aki nagyobbat nem is tévedhetett volna. Az Asus a Transformer Book Trio megalkotásakor a legszélesebb vásárlói réteg igényeit tartotta szem előtt, ami úgy néz ki, hogy kapunk egy középkategóriás táblagépet, egy középkategóriás notebookot, és egy olyan PC-t, amelyen kényelmesen lehet dolgozni. Ezzel szépen bele is találtak a jó ár és a használhatóság nem túl széles közös halmazába, de ami ennél is fontosabb, hogy a három eszköz egybegyúrásával a felhasználói élményt is elég erősen négyzetre emelték.

Búcsú a touchpadektől

Oké, a 11,6 colos kijelzőjű tablet talán nem a legszélesebb réteg igényeit tükrözi (még, hiszen a nagyobb tabletek piaca erősen felfutóban van), de ennek is megvan az előnye, hiszen ekkora méretben a HD filmek és a játékok is sokkal élvezetesebbek, mint egy hét–nyolc colos táblagépen. És azt se felejtsük el, hogy ez a megoldás teszi lehetővé, hogy a notebookot érintőképernyővel is használhassuk, ami igazi felüdülés a touchpadtől megcsömörlött felhasználó számára.

És igazi felüdülés a Windows 8-tól megcsömörlött felhasználó számára is, hiszen az érintőképernyővel végre értelmet nyer a sokat szidott Metro felület és annak csempés elrendezése. Ez persze nem világújdonság, a Transformer Book Triónál jóval olcsóbb hibridek is tudják, de ami ezután jön, az a maga nemében tényleg teljesen egyedülálló, ugyanis a hagyományos hibridekkel szemben a Transformer Book Triónak nem csak a tablet része, de a billentyűzete is különálló egész, amelybe egy komplett PC-konfigurációt rejtettek el. A fejlesztői mintapéldányban található Intel Core i5–4200U proci az integrált Intel HD Graphics 4400 GPU-val és 4 GB RAM-mal tökéletesen megfelelt a napi munkához, de ha valakinek ez mégsem elég, akkor a gép kapható lesz egy erősebb, i7–4500U procival és nagyobb winchesterrel (500,750, 1000 GB) is.

Az egy kilogrammos PC

Ennek a megoldásnak számos előnye van, kezdve onnan, hogy a 11,6 colos monitor ugyan tabletnek tekintélyes méretű, de napi szintű munkára mégsem igazán kényelmes választás. Miután az első nap próbaképpen csak notebookként használtam a gépet (mondom, kicseszek magammal), igazi felüdülést jelentett, amikor a billentyűzetet végre ráköthettem egy rendes monitorra (ezt HDMI vagy DisplayPort kábellel tehetjük meg), ráadásul így a tablettel kvázi nyertem egy extra monitort is, ami munka közben igencsak jól tud jönni. A billentyűzet egyébként önmagában akkora, mint egy közepes könyv (30 centi hosszú, 19 centi széles, 1,4 centi vastag és egy kilogramm), így az otthoni számítógépedet kényelmesen, a táskádba bedobva is bárhová magaddal viheted – mármint bárhová, ahol van egy monitor.

Szépséges csapda

A monitorként funkcionáló tablet gyönyörű, 1920x1080-as felbontású IPS kijelzője 190-es pixelsűrűségével, gyönyörű színeivel és nagy betekintési szögével szinte vonósugárként szippantja magához a szépségre éhező tekinteteket, de soha ne felejtsük el, hogy ez valójában egy csapda. Mielőtt átadnánk magunkat a nagy felbontású filmek és játékok mértéktelen élvezetének, mindenképpen csúsztassunk a zsebünkbe egy pótakkumulátort, vagy ennek hiányában vegyük lejjebb a fényerőt (közepesen világos helyiségben 50%-os fényerőn még simán élvezhető a látvány), ennek hiányában ugyanis a full HD film termeszeket megszégyenítő gyorsasággal, két óra alatt képes felzabálni a csontra feltöltött akksit, ami nem valami szép látvány.

Másik tipikus csapdahelyzet az operációs rendszerek közötti váltás, ami normális esetben villámgyorsan, néhány másodperc alatt megtörténik, ha azonban úgy váltunk vissza Androidról Windowsra, hogy közben a Win bealudt, akkor többlépcsős ébresztési folyamatnak nézünk elébe: a tetszhalott állapotba került gépet csak úgy tudtam felébreszteni, ha előbb készenléti állapotba raktam, majd onnan felébresztve levettem és visszaraktam a monitort.

Stock Android a jó Android

Nem tartom valószínűnek, hogy ezzel a hibával a végleges verzióban is találkozunk még, én mindenesetre úgy voltam vele, hogy ha ez volt az ára annak, hogy a táblagépen Android fusson, akkor ez volt az ára. Az Asus részéről mindenesetre okos döntés volt, hogy a táblagépnél a Windows helyett az Android 4.2.2-es verzióját részesítették előnyben (amely a hírek szerint frissíthető lesz 4.3-ra), hiszen ez is erősen hozzájárul ahhoz, hogy a Transformer Book Triónál egy percig sem érezzük úgy, hogy kényszeredett kompromisszumokat akarnak ránk erőltetni.

A tajvaniak nem sokat filóztak a felhasználói felületen, a tableten egy puritán kinézetű, majdnem teljesen stock Android fut néhány extra alkalmazással megtámogatva, mint például az Amazon Kindle olvasó, az App Locker biztonsági zár, Polaris Office, Flipboard, Audio Wizard,  meg persze olyan saját alkalmazásokkal, mint a montázsok létrehozására használható Asus Story, a WebStorage felhőszolgáltatás, vagy a hibrid léthez elengedhetetlenül szükséges Asus PC Tool. Utóbbival a notebook és tablet között oszthatunk meg fájlokat wifin vagy USB-n keresztül, ami a legegyszerűbb módja annak, hogy a két eszközt összehangoljuk egymással.

A nagy étvágyú tartalomfogyasztó

És akkor néhány szó a tabletről: a 11,6 colos kijelző önmagában is elég tekintélyes, a viszonylag vastag kerettel pedig első ránézésre már kifejezetten ijesztő, de rendkívül könnyű, 700 grammos tömegének és 9,7 milliméteres vastagságának köszönhetően az eszköz kézbe véve kifejezetten légiesnek, könnyen foghatónak tűnik. A kétmagos, 1,6 GHz-es Intel Atom Z2560 proci ugyan nem a legerősebb, de a középkategóriában simán vállalható, a PowerVR SGX544MP2 grafikus chippel és a 2 GB RAM-mal pedig pont ideális arra, amire a tableteket kitalálták, azaz a gátlástalan tartalomfogyasztásra.

A gépen egy 1080p-s Így jártam anyátokkal-epizód és a Real Racing 3 sem tudott fogást találni, az egyetlen kis üzemzavart a képek nézegetésénél érzékeltem, de nem sikerült rájönnöm, miért telik néha másodpercekbe is, mire a nagyobb felbontású képek teljesen kitisztulnak. Az 5070 mAh-os akksi valamivel nagyobb, mint ami a notebookban van, a véges üzemidőt itt közel sem éreztem annyira fojtogatónak, ami persze részben az eltérő használatból (meg az eltérő operációs rendszerből) is fakad. Azt például nem feltételezem, hogy bárki nekiállna tableten ledarálni a Gyűrűk Ura-trilógiát. Számszerűsítve: egy full HD film maximális fényerőn nagyjából 150, a Real Racing közepes fényerőn kábé 200 perc alatt végez az akksival, ami készenléti állapotban jó harminc óráig húzza, így nagyjából alulról súrolja az átlagot.

"Sajnálom Dave, attól tartok, nem tehetem"

Az akkumulátor használatot egyébként az Asus Console-ban található Smart Charginggal teljesen személyre szabhatjuk, így akár azt is beállíthatjuk, hogy a gépet a konnektorba dugva melyik eszköz akksiját akarjuk tölteni és melyiket szeretnénk előbb elfogyasztani, de sajnos az öntudatra ébredő fejlesztői prototípus teljesen figyelmen kívül hagyta az ostoba ember döntését (mármint az enyémet), és mindenképpen úgy döntött, hogy ő csak a notebookot tölti. Ennek folyományaként a tabletet csak a gépről leválasztva, a mellékelt hálózati töltővel tudtam tölteni, de ez a hiba a boltokba kerülő gépben már minden bizonnyal nem lesz jelen.

Mindenképpen értékelhető hozzáállás, hogy az Asus nem elégedett meg egy tisztességes gép összerakásával, de a Trióba olyan extrák is kerültek, amelyek kifejezetten a felhasználó kényeztetését szolgálják, mint például a Bang & Olufsen hangszórók, amelynek köszönhetően a Transformer Book Trio meglepően hangos és tiszta hangot képes kiadni magából. Kevésbé jó megoldás az öt megapixeles kamera elhelyezése, amely a gép másik oldalán (a két megapixeles másodlagos kamera helyén) egy elég minőségi webkameraként funkcionálhatna, így viszont tulajdonképpen értelmét veszti, hiszen a felhasználók túlnyomó részének úgyis ott van a zsebében egy teló, amellyel jóval kényelmesebben tudnak ilyen, vagy akár ennél is szebb képeket lőni.

Pozitívumként említhető még a rendkívül stabil és nagy hatótávolságú wifi (ez a notebookban és a tabletben egyaránt csillagos ötösre vizsgázott), valamint az igényes és strapabíró, fémből készült borítás, ami nem utolsó szempont egy olyan eszköznél, ami szinte folyamatosan velünk lesz.

Nincs hozzá hasonló

A Transformer Book Trio szó szerint páratlan termék, amivel az Asus eddig ismeretlen vizekre evezett, és bejött nekik. Bár az általam tesztelt fejlesztői prototípus még küzd néhány gyerekbetegséggel, a hazai boltokba márciusban érkező változatokban ezek a hibák már minden bizonnyal ki lesznek javítva, innentől kezdve pedig sok ellenérvet tényleg nem tudnék felhozni az Asus hibridjével szemben.

Ha csak az árát nézzük, akkor az olcsóbb, 290 ezer forintba kerülő változattal nagyjából ugyanott vagyunk, mintha külön vásárolnánk egy hasonló képességű notebookot és tabletet, ugyanakkor a kényelmi szempontok, mint az asztali PC-ként való használat vagy az érintőképernyős kezelés lehetősége erősen a Transformer Book Trio felé billentik a mérleg nyelvét. Emiatt én teljes meggyőződéssel adok neki öt csillagot, amire ez a gép maximálisan rászolgált.