Daniel P. Longman, a Loughborough Egyetem kutatója, valamint Colin N. Shaw, a Zürichi Egyetem tudósa szerint a modern egészségügyi problémák jó része abból fakad, hogy fajunk történetének 95 százalékát természetes környezetben élte le, miközben ma csúcstechnológiás, zajos, szennyezett és ingerekkel túlterhelt világ vesz körül bennünket.
„A Homo sapiens stresszreakciói eredetileg életveszélyes helyzetekhez igazodtak, nem pedig ahhoz, hogy időben válaszoljunk egy e-mailre. Őseink jól alkalmazkodtak az időnként felbukkanó ellenségek vagy ragadozók okozta rövid, intenzív stresszhez. A lényeg az volt, hogy az oroszlán végül eltűnik”
– mondja Shaw. A folyamatos stressz ezzel szemben károsítja a reproduktív funkciókat, hozzájárul a meddőséghez és a spermiumszám csökkenéséhez, gyengíti az immunrendszert, rontja a kognitív teljesítményt, és az erőnlétet is visszaveti.
Longman és Shaw paradoxonnak tartják, hogy a modern világ példátlan kényelmet és egészségügyi ellátást biztosít, mégis olyan környezetet teremt, amely sok szempontból árt az immunrendszernek, a kognitív működésnek és a reprodukciónak. A helyzet várhatóan romlik: ma a világ népességének 45 százaléka él városban, 2050-re ez kétharmadra nőhet.
Arról nem is beszélve, hogy az ősközösségben élő ember hordákban élt, életformája a vadászat és a gyűjtögetés volt.
Az emberré válás útján járó Homo erectus is ebben a társadalmi formában élt 1,8 millió évvel ezelőtt, és még az anatómiailag modern ember, a Homo sapiens is 300 ezer éve. Egészen úgy 10 ezer évvel ezelőttig,
amikor is elkezdődött a neolitikus forradalom, amivel együtt beköszöntött az életünkbe a földművelés és az állattartás korszaka, majd végül a 18–19. század fordulóján jött az ipari forradalom, a 20. század közepén pedig az atomkor – vele együtt pedig a természettudományos kutatások és mérnöki fejlesztések új lendületet vettek.
A századforduló végén elérkeztünk az információs társadalomba, ahol egyre inkább a digitalizációé és a techeszközöké lett a főszerep, a munka helye pedig lassan átkerült a képernyők elé. Ma pedig a nagy nyelvi modellek, avagy a kezdetleges mesterséges intelligenciák azok, amelyek teljesen felforgatják az életünket.
Mit látunk? Egyre kevesebb idő kell ahhoz, hogy óriásit változzon az életmódunk.
Az evolúció lényege, hogy a fajok folyamatosan változnak a környezethez való alkalmazkodás révén. A kedvező tulajdonságok generációról generációra öröklődnek, így alakítva az élővilág sokféleségét. Esetünkben azonban már olyan gyorsan alakul a világunk, hogy egyetlen generáción belül feje tetejére áll a világ... talán többször is.
A jelenkor idősei joggal érezhetik azt, hogy a fiatal koruk óta eltelt néhány évtized alatt teljesen kifordult magából a világ. Mózes és Jézus születése között mintegy 1300–1500 év telt el, az emberek mindennapi élete, öltözéke, szokásrendszere, technológiai eszköztára e két korban mégsem változott sokat, mivel a világ ekkor még statikus és lassan alakuló volt.
Az emberi agy egy viszonylag lassan változó környezethez alkalmazkodott évezredeken át, így aztán ne csodálkozzunk azon, hogy gyakran nem találjuk a helyünket, és zavarodottnak érezzük magunkat ebben a viharosan változó korban.
A Biological Reviews szaklapban publikált kutatás szerint a megoldás a természettel való kapcsolat újragondolása: több zöldterület, természetközeli terek és a vadászó-gyűjtögető múlt élőhelyeinek újrateremtése segíthet ellensúlyozni a modern stressz negatív hatásait.
Ezek is érdekelhetnek:
Gyér színvonalon kommunikálunk egymással a közösségi médiában, így agyrothadás fenyegeti a nagy nyelvi modelleket
Gép és ember együtt, egymás miatt hülyülhet el. Ez ám a disztópikus szimbiózis.
Tévedhettünk: a lefekvés előtti telefonnyomkodás nem is káros, sőt
Lehet, hogy az elalvás előtti telefonozás nem is akkora ellenség, mint hittük.
A Facebook minden ok nélkül elkezdte tömegesen kitiltani a felhasználókat
A beszámolókban van egy meglepő közös pont.
(Forrás: Biological Reviews, Qubit, IFLScience)
