Jó ezekről tudni, most, hogy a Marsra igyekszünk.
Bár kétségtelenül menő űrhajósnak lenni, de ez az egyik legrosszabb dolog is, amit a testeddel tehetsz. Korábbi tanulmányok utaltak már arra, hogy a hosszabb űrutazások nemcsak a csontok és izmok sorvadását okozzák, hanem az agyra is hatással vannak – ez a jelenség űrutazáshoz köthető neurookuláris szindrómaként (SANS) ismert –, eddig azonban nem volt világos, hogy ez a hatás károsítja-e az agyat.
Nos, a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem (LMU) kutatói friss tanulmányukban arra jutottak, hogy
a súlytalanság állapota megzavarhatja a vér kiáramlását az agyból, ami idővel az agy-gerincvelői folyadék nyomásának növekedéséhez vezethet.
Mindezeket azok után tudták megállapítani az LMU szakértői, hogy megvizsgálták öt olyan orosz űrhajós vérét – az utazás előtt és közvetlenül utána, majd egy héttel, valamint három héttel később is elemezték –, akik öt és fél hónapot töltöttek a nemzetközi űrállomáson (ISS).
A vizsgálatok szerint az űrből való visszatérés után megemelkedett az agy öregedését és sérülését jelző több protein szintje. Különösen igaz ez a visszatérés utáni első hétre.
Ugyanakkor a Német Űrkutató Központ orvosi intézetének igazgatója, Jens Jordan hozzátettek, hogy „nem derül ki a tanulmányból, hogy az agyi változások megbetegítették-e az érintetteket. Egy biomarker a vérben még semmit nem mond a klinikai panaszokról”.
A kutatók szerint ahhoz, hogy a hosszú ideig tartó misszióknak az asztronautákat érintő kockázatait a minimális szinten lehessen tartani, átfogóan kell tanulmányozni, hogyan lehet megakadályozni az agyat érintő nyomásnövekedést.
Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és az európai űrkutatási hivatal (ESA) is tanulmányozza a kérdést. Többek között azt vizsgálják, segíthet-e az asztronautáknak egy mesterséges gravitációt előidéző centrifuga, valamint azt, hogyan hat a folyadékok áramlására a test alsó részét érő vákuum.
Eközben...
(Forrás: LMU, MTI, fotó: Getty Images)