Egy lépéssel közelebb kerülhettünk ahhoz, hogy a Holdra költözhessünk.
Kutatók mintegy 50 éve állapították meg, hogy barlangok lehetnek a Holdon. A holdkutató űrszonda 2010-ben képeket készített a gödrökről, amelyek a szakértők szerint barlangok bejáratai lehetnek. A mélységüket azonban nem tudták megállapítani, mint ahogy azt sem, hogy beomlottak-e. Egy új, a Nature Astronomy folyóiratban publikált tanulmány azonban ezekre a kérdésekre szolgált válaszokkal.
A Trentói Egyetem két olasz kutatója, Leonardo Carrer és Lorenzo Bruzzon arról számolt be értekezésében, hogy nem messze attól a helytől, ahol 55 éve, egészen pontosan 1969. július 20-án Neil Armstrong és Buzz Aldrin első emberként landolt állandó kísérőnk felszínén, egy olyan barlang nyílik a mélybe, amely akár állandó bázisnak is alkalmas lehet a későbbi asztronauták számára.
Az ilyen helyek természetes menedékként szolgálhatnának az űrhajósok számára, megvédve őket a kozmikus sugárzástól és a napsugárzástól, valamint a mikrometeoritok becsapódásától.
A Nyugalom tengerének nevezett régióban, az Apollo–11 leszállóhelyétől mintegy 400 kilométerre található barlang mintegy száz méter mély és száz méter átmérőjű (ez a Holdon eddig felfedezett legnagyobb), az üreg pedig a felszín alatt még tovább folytatódhat.
„Tulajdonképpen a földi élet is a barlangokban kezdődött, tehát logikus, hogy az emberek a Holdon is élhetnek bennük”
– mondta Carrer professzor, aki társával a NASA holdkutató űrszondájának, az Lunar Reconnaissance Orbiter radarjától kapott adatait elemezte és hasonlította össze a földi lávacsatornák jellegzetességeivel.
A Hold felszínén felfedezett gödrök többsége ősi lávamezőkön található, de a kutatók szerint néhány az égitest déli pólusán is lehet, ahol az örökké árnyékos kráterek a feltételezések szerint jeget is őrizhetnek, ami ivóvizet és rakéta-hajtóanyagot biztosíthat az űrhajósoknak.
(Forrás: The Guardian, MTI, fotó: NASA)
Ez is érdekelhet: