Kevesen tudják, de az országúti kerékpárok formatervét a Forma-1-es autókéhoz hasonlóan szigorú szabályok kötik, amiket a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség ír elő. Ezt szarta le magasról Richard Egger, amikor elkészítette minden idők legbrutálisabb biciklijét.
A tervező magasról tett az olyan előírásokra, mint hogy a kerekeknek ugyanakkorának kell lenniük, vagy hogy a biciklistát semmilyen aerodinamikai elem nem takarhatja. Ő csak egyet szeretett volna: megtervezni a tökéletes országúti kerékpárt, és ez sikerült is neki.
A fUCI névre keresztelt biciklinek (a név hivatalosan azt jelenti, hogy Eff You See Eye, de a büszke tervező sokatmondó kézmozdulatával együtt nem nehéz belelátni egyfajta finom beszólást a Nemzetközi Kerékpáros-szövetségnek, aminek történetesen UCI a rövidítése) egészen brutális, 33,3 colos hátsó kereke van, amit a tervező egy kis elektromos motorral is kiegészített: ez összegyűjti a kerék mozgási energiáját, majd azt gyorsításnál leadja, hogy a biciklista a lehető leggyorsabban érhesse el az optimális tempót.
A csodabringa emellett egy kis szélvédőt is kapott, ami ebben az esetben nem annyira a szél vagy az eső elleni védelmet szolgálja, hiszen az egész bicikli úgy lett megtervezve, hogy a lehető legkisebb légellenállást produkálja. A fUCI-n emellett van egy telefon dokkoló is a kormány alatt, ami nem csak arra jó, hogy Kenese mellett ötvennel tépve bejelentkezhetsz a nádas Csárdába Forsquare-en, de például navigációnak is tökéletes megoldás.
A fUCI-val az egyetlen baj, hogy valószínűleg soha nem fog gyártásba kerülni - bár az árát nem tudjuk, de az biztos, hogy olyan csillagászati összegre kell gondolni, amit szinte kizárólag profik tudnak megfizetni, ők viszont minden bizonnyal nem fognak olyan bringára költeni, amit úgysem használhatnak versenyen. Szóval fUCI!
