A Cassini 120 ezer kilométerre megközelítette hétfőn a Titánt, ez pedig eléggé eltérítette a járművet ahhoz, hogy új pályáján becsapódhasson élete választottjába, a Szaturnuszba, amelynek felhői között majd darabjaira törik, alkatrészei pedig elolvadnak és eloszlanak a gázóriás légkörében.
A „nagy ugrás” holnap lesz, így a mai nap a legutolsó a Cassininek, amelyet az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb űrküldetéseként tartanak. A 20 éve útnak indított űrszonda – ahogyan az igazi hősök – élete utolsó másodpercéig szolgálatban lesz, így értékes adatokat fog továbbra is küldeni nekünk a Szaturnusz atmoszférájáról.
A NASA még régebb pazar videóban mutatta meg nekünk, hogy milyen szép halál vár a Cassinire:
A Cassiniról röviden
Az űrszondát 1997 októberében indították el az amerikai Cape Canaveral rakétaindító bázisról, és egy gondosan előkészített hintamanőverezési terv után – a Vénusz, a Föld, valamint a Jupiter gravitációs lendítését kihasználva – 2004 júliusában sikerült pályára állnia a Szaturnusz körül.
Azóta sok élménnyel, fényképpel és tudományos szempontból kiemelten fontos információval örvendeztetett meg minket. A Cassini azonban közel féléve megkezdte a „nagy fináléját”, azaz a Szaturnusz körül 13 év óta nyüzsgő űrszonda missziójának az utolsó szakaszába érkezett. Így az elmúlt hónapokban a szonda az eddigieknél sokkal jobban megközelítette a Szaturnuszt, ennek eredményeképpen
- kiváló minőségű fotókat kaphattunk a gázbolygó gyűrűiről,
- megnézhettük, hogy milyennek látszik a Föld a Szaturnusz gyűrűi közül,
- és még hangokat is kaptunk a gázóriás gyűrűi közül.
Jó, jó, de miért kell szegényt belerepíteni a Szaturnuszba?
A küldetés felelős vezetői azért döntöttek az űrszonda megsemmisítésének e módja mellett, hogy a Szaturnusz rendszerét semmiképp se tegyék ki emberi eredetű szennyezésnek. A szonda műszereit akár simán ki is kapcsolhatták volna, így viszont elképzelhető lenne, hogy a már kontrollálhatatlan pályán sodródó űrszonda egyszer csak lezuhan valamelyik holdra, ahova földi eredetű szennyeződést is szállíthat – ezt pedig mindenképp el kellett kerülni. Ettől a Szaturnusz esetében nem kell tartani, az űrszonda lényegében elemeire bomlik majd a gázóriás légkörében, minden földi eredetű szennyeződéssel együtt. Na és ne felejtsük el: így, hogy a Szaturnuszba repítjük a Cassinit, még az utolsó pillanatokban is értékes információkhoz és felvételekhez juthatunk.
A NASA többek között ezért is keres bolygóvédelmi tiszteket,
- hiszen nemcsak a Földet kell megvédenünk a Holdról, a Marsról vagy az aszteroidákról származó mintákkal együtt visszaérkező idegen eredetű szennyeződésektől,
- hanem más bolygókat és holdakat is meg kell óvnunk a saját mikroorganizmusainktól, miközben a Naprendszert kutatjuk.
Erről bővebben itt: