Az angol nyelvben az "out of thin air" kifejezés felel meg a mi "puszta semmiből" szófordulatunknak. És jelen esetben az angol kifejezés a helyes, hiszen amerikai kutatók készítettek egy olyan eszközt, amely ha nem is a semmiből, de gyakorlatilag a levegőből állít elő elektromos energiát. A cuccnak már neve is van: Air-gen, vagyis Levegő-generátor.

"Energiatermelés környezeti nedvességből fehérje-nanoszálak használatával", írja címében a massachusetts-i Amherst Egyetem kutatócsoportjának publikációja. A projektben a Geobacter Sulfurreducens nevű, fémek lebontásából elektromos energiát termelő baktériumból nyert, elektromos vezetőképességgel rendelkező protein nanoszálakat használták fel.

A nanoszálakból 7 mikrométer vastag (vagy inkább vékony: egy barna hajszál ennél tízszer vastagabb) filmet készítettek, melyre elektródákat vittek fel. A film nedvességet köt meg a levegő páratartalmából (akár igen száraz, szaharai jellegű levegőben is képes erre), az elektródákon pedig elektromos feszültség jelenik meg. A filmen termelhető áramsűrűség 17 mikroamper négyzetcentiméterenként, a kapocsfeszültség pedig 0,5 volt.

Ez azért nem ugyanaz a nagyságrend, mint a napelemeké: a kereskedelmi forgalomban lévő szolárpaneleken az áramsűrűség ennek kb. kétezerszerese, 35 mA/cm2 felületarányosan. A kutatók állítása szerint a most felfedezett jelenség mégis alkalmas lehet kereskedelmi termékek kifejlesztésének megalapozására. A nanoszálak termelésére máris ráállítottak a geobactereknél gyorsabban "dolgozó" és olcsóbban "tartható" módosított E. coli baktériumokat. Jelenleg már a mikrobiális gyártás felskálázásán dolgoznak, hogy a technológia jelenlegi szűk keresztmetszete, a nano-fehérjeszálak gyártása ne jelentsen problémát. Úgy gondolják, viselhető elektronikai eszközök vagy egészségügyi, elektromos energiát viselő eszközök energiaellátásának megoldására lehet elsősorban alkalmas új felfedezésük, de akár olyan új falfestéket is el tudnak képzelni, amely szép csendesen egyfolytában termeli az elektromos energiát.

A kutatásról szóló beszámoló a Nature-ben jelent meg.