Még a kutatók sem értik teljesen, hogyan lehetséges ez.
A NASA szakemberei újraelemezték a Voyager űrszonda által még az 1980-as években gyűjtött adatokat, majd egy új, vízre utaló jeleket kereső számítógépes modellezéssel arra a következtetésre jutottak, hogy a jégóriás Uránusz négy legnagyobb holdjának (Ariel, Umbriel, Titánia, Oberon) magja és jeges kérge között több tíz kilométer vastag óceáni réteg rejtőzhet. Sőt, úgy tartják, hogy
a Titania és Oberon esetében az óceánok olyan melegek lehetnek, hogy akár az általunk ismert élet fenntartására is képesek lehetnek.
A Journal of Geophysical Research tudományos folyóiratban megjelent tanulmánynak az Uránuszon túlmutató vonatkozásai is vannak. A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) nevű űrközpontjának egyik munkatársa, Julie Castillo-Rogez szerint
„ha kis égitestekről – törpebolygókról és holdakról – van szó, a bolygókutatók számos valószínűtlen helyen találtak bizonyítékot óceánokra, mint például a Ceres és a Plútó törpebolygók, valamint a Szaturnusz Mimas holdjának esetében. Tehát olyan mechanizmusok játszanak szerepet, amelyeket még nem értünk teljesen”.
(Forrás: NASA, fotó: NASA/JPL)
Ez is érdekelhet:
Videón, ahogy lézersugarak jelennek meg Japán egén
A NASA szerint nagy dolognak lehettünk a szemtanúi.
Ezt látta az ember, aki a hangsebességnél is nagyobb sebességgel zuhant szabadesésben a Föld felé
39 kilométer magasból ugrott ki.
