Az 'Oumuamua 2017-es felfedezése óta a tudósok próbálják magyarázni különleges alakját és jellemzőit, pontosan meghatározni eredetét. A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai néhány napja egy elég meghökkentő tanulmánnyal álltak elő, amelyben azt állítják, hogy az objektum mesterséges eredetű lehet.
„Az 'Oumuamua talán egy teljesen működőképes szonda, melyet szándékosan küldött a Föld közelébe egy földönkívüli civilizáció” – írták a The Astrophysical Journal Letters című lapban megjelent tanulmányban a kutatók. Az elmélet az objektum „túl nagymértékű gyorsulásán”, vagyis azon a váratlan sebességnövekedésen alapul, amellyel az 'Oumuamua átszelte és végül el is hagyta a Naprendszert januárban.
A Nagyon Nagy Teleszkóp (Very Large Telescope, VLT) segítségével sikerült megállapítani még tavaly, hogy nagyjából 400 méter hosszú, rendkívül gyors tengely körüli forgást végez, és a fényessége drasztikusan változik. A kutatók éppen ennek alapján következtettek az égitest bizarr alakjára – az eddigi eredmények alapján az legalább tízszer olyan hosszú, mint széles. Ilyen arányokkal pedig még egyetlen, a Naprendszeren belül megfigyelt aszteroida vagy üstökös esetében sem találkoztak a szakemberek.
A hosszúkás, szivar alakú űrobjektum egy másik naprendszerből érkezett, pályája alapján nem származhat a miénkből. Kezdetben úgy vélték, üstökösről van szó, ám kiderült, hogy egyetlen tulajdonsága sem vall erre, porból és vízjégből álló csóvája sincsen. Az 'Oumuamuáról ezután azt feltételezték, hogy aszteroida, noha alakja rendkívül szokatlan, szivarhoz vagy uborkához hasonlítják, hossza 200 méternél is több.
A mesterséges eredetet tekintve a kutatók szerint az egyik lehetőség, hogy az 'Oumuamua egy napvitorlás, egy fejlett technológiájú műszerből származó törmelékként úszik a csillagközi térben.
A szerzők szerint az objektumot a Nap sugárzása hajtja. Abraham Loeb és Shmuel Bialy csillagászok szerint ehhez hasonlatos napvitorlások már léteznek.
„Hasonló méretű napvitorlásokat már a mi civilizációnk is tervezett és épített, például az IKAROS és a Starshot projektek keretében. A napvitorlás technológiát gyakran használják bolygók vagy csillagok között rakomány szállítására”
– írták a szakértők. Úgy vélik, az objektum nagy sebessége és szokatlan pályagörbéje annak következménye, hogy már nem működik – ez ugyanis megmagyarázná számos anomáliáját, például a fénygörbéjéhez mérten szokatlan geometriáját, alacsony hőkibocsátását, ami magas visszaverőképességre utal, illetve a Kepler-törvényekből következő pályától való eltérését.
Ez is érdekelhet:
Egy nagyon „emberi” galaxisra bukkant a Hubble
Mosolyog. Mégpedig azért, mert az alakját egy elhaladó, nagy tömegű gravitációs forrás eldeformálta és megnyújtotta.
