A reggeli ébresztéssel alapvetően két óriási gond van. Na jó, akad több is, de most fókuszáljunk inkább erre a kettőre:
- Az első a telefonos ébresztők híres-hírhedt szundija: bár a (virtuális) gomb megnyomása kecsegtető lehetőségnek tűnik egy nyögvenyelős reggelen, de mivel képesek vagyunk akár hosszú perceken (a hősök akár órákon át) is nyomogatni, gyakorlatilag megfosztjuk az ébresztőórát precizitásától, katonai hatékonyságától – amelyre bizony sokszor szükségünk volna.
- A másik gond pedig az, hogy a nemezis az öklünkben marad: ugyanis a felgyülemlett feszültség, amelyet a reggeli ébresztés okoz, nem igazán vezethető le magán az eszközön (főleg, amennyiben egy jóféle telóról van szó), amely gyakorlatilag felriasztott minket a legszebb álmunkból, és amely akkor, abban a szent minutumban minden probléma eredője.
És itt jön képbe a srác, aki megalkotta a tökéletes ébresztőórát, amely nem szarozik, ha ébresztésről van szó. Őt nem tudod ingyen és bérmentve (=egy karnyújtással) elhallgattatni, ahhoz ugyanis fegyvert kell ragadnod, hogy likvidáld, és bizony jól kell céloznod – feszültséglevezetés lvl 99:
Így fel is kelsz, ráadásul mivel kicsinálod a mocskot (Rambo vagy Neo mozdulatait idézve), a bosszúállás boldog elégedettségével vághatsz neki a napodnak. Abba most inkább nem mennénk bele, hogy a srác (aki mellesleg egy kiváló mérnök) miképp eszkábálta össze az egyébként nemcsak hatékony, de csinos eszközt – amire valószínűleg egyszerű halandó képtelen lenne. De amennyiben sorozatgyártásba kezdene egy napon, meglehet, hogy mi is beszerzünk egyet. Imádjuk.
