A NASA pályázatát megnyerő Puli Space Technologies igazgatójával az űrkutatás új aranykoráról, a Hold kéthetes éjszakáiról, a Marson repülő helikopterről és Elon Muskról is beszélgettünk. Interjú Dr. Pacher Tibor elméleti fizikussal.
A magyar Puli Space nyerte az amerikai űrügynökség Honey, I shrunk the NASA payload pályázatát, amelyen egy olyan könnyű és kisméretű holdi mérő- és megfigyelőeszköz tervezése volt a feladat, amit könnyű szállítani, kompakt és könnyen működik együtt más eszközökkel.
Tíz csapat adott be részletes pályamunkát, amiben azt kellett bemutatniuk, hogy miként fogják megvalósítani az előzetesen felvázolt terveiket.
Dr. Pacher Tibort, a Puli Space igazgatóját megkérdeztük, hogy a pályázat megnyerésével biztossá vált-e, hogy a magyar vállalat eszközét bevetik a Holdon, valamint szóba került az is, hogy a kisebb cégek milyen szerepet kaphatnak az űrkutatás elkövetkező izgalmas évtizedeiben.
Az, hogy nyertek az említett pályázaton, az már garancia arra, hogy a Puli vízszimatolója (Puli Lunar Water Snooper) a jövőben részt fog venni valamelyik holdmisszión? Minek kell még megvalósulnia ahhoz, hogy a magyar eszköz a Hold felszínére „léphessen”?
Az első és egyben legfontosabb lépés az, hogy meg kell csinálnunk magát az eszközt, erre egyéves határidőt kaptunk a NASA-tól. Ennek a pályázatnak tavaly volt az első fordulója, ahol működőképes koncepciókat kellett bemutatni, a Puli Space vízszimatolója a Hold erőforrásainak felderítését célzó kategóriában bizonyult a legjobb projektnek. A verseny második fordulóját október közepén indították el formálisan, ahol azok a csapatok adhattak be részletes terveket, költségbecslést, kockázatelemzést, akik az első fordulóban díjazottak voltak. A Puli Lunar Water Snooper a pályázat második fordulóját is megnyerte, a kategóriájában egyedüliként megkapta a maximális 225 ezer dolláros támogatási összeget.
A támogatás egyik legfontosabb feltétele, hogy egy éven belül le kell szállítanunk három repülésre alkalmas példányt.
A NASA menet közben fogja eldönteni, hogy az eszközünk fel fog-e kerülni a következő években valamelyik expedícióra. Ha elkészülünk a vízszimatolóval, akkor erre minden esély meglesz, mivel az űrügynökség számol a magyar eszközzel.
Ha esetleg a NASA nem vinné a vízszimatolót a Holdra, lenne más lehetőségük?
Kapcsolatban állunk egyéb projektekkel és ügynökségekkel is, de egyelőre nem ez a prioritás. Bízunk benne, hogy a megadott határidőre le tudjuk szállítani a prototípusokat és abban is, hogy a NASA vinni fogja az eszközünket a Holdra.
A űrügynökségek és gigantikus magáncégek mellett mi lehet a relevanciája a Pulihoz hasonló kisebb vállalatoknak az űrkutatás következő éveiben?
Mindenkinek megvan a helye ebben az ökoszisztémában a kicsiknek és a nagyoknak egyaránt. Ha azt nézzük, hogy mi szükséges ahhoz, hogy felépüljön az úgynevezett ciszlunáris gazdaság, ami alatt a Hold erőforrásainak felderítése és helybeli felhasználása értendő, akkor azt láthatjuk, hogy az egész történet több fontos lépésből tevődik össze. Az egyik és talán legfontosabb lépés, hogy kell egy nagy rakéta, amivel mindent, amire szükségünk lesz, eljuttatunk a Holdra. A SpaceX itt kerül a képbe a Falconnal vagy majd később a Starshippel, bár utóbbira még nagy valószínűséggel várni kell.
A SpaceX emellett Jeff Bezos Blue Origin nevű cégével versenyez, hogy melyikőjük építse meg a NASA legújabb emberes holdmissziójának, az Artemisznek a holdra szálló egységét. A nagyok tehát ebben a kategóriában játszanak fontos szerepet, de a küldetésnek még rengeteg nem kevésbé fontos részfeladata van.
A robotikus, tehát nem emberes leszállóegységek elkészítését és a felderítő, valamint mintavételező eszközök fejlesztését a kis -és középvállalatok fogják megoldani.
A kisebb és nagyobb projektek komplex szimbiózisban állnak egymással. Ezért van az, hogy ebben a történetben mindenki örül a másik sikerének, mivel ha például a SpaceX elbukik a rakétafejlesztéssel, akkor mi és a hozzánk hasonló cégek nem jutnak el a Holdra vagy a Marsra. Az előzetes tervek szerint a NASA 2024-ig tervezte az emberes holdmisszió megvalósítását, a jelek szerint ennek a határidőnek a betartása minimum kétesélyes. Egyrészt Amerikában kormányzatváltás volt, a feszített ütemterv tartásához pedig rengeteg pénz kellene. Szerencsénkre a minket érintő robotikus küldetések ütemterve rendben halad és a hírek szerint az amerikai űrügynökség évente két ilyen missziót tervez. De nemcsak az USA száll versenybe a Holdért, hanem az oroszok, a kínaiak, az indiaiak is. Ez a verseny nekünk csak jó, mivel mi 10 éve azért küzdünk, hogy bekerüljünk ebbe a körforgásba, a több szereplő pedig több lehetőséget jelent.
Jim Bridenstine, a NASA leköszönő igazgatója azt mondta, hogy a jelenlegi kereskedelmi alapokon nyugvó rendszer biztosítja az egyenletes fejlődést és a politikai kurzusuktól való kellő távolságot. Ön egyetért ezzel? Hogyan látja az űrkutatás jövőjét?
Birdenstine megítélése meglehetősen vegyes volt mielőtt beült volna a NASA igazgatói székébe, köszönhetően elsősorban a Trump-kormányzat kétes megítélésének, de ennek ellenére a szakma nagy része elégedett volt vele és mondhatni jól végezte a munkáját. Jó irányba vitte a szerveztet, de az említett paradigmaváltás, hogy az űrkutatást helyezzük kereskedelmi alapokra, nem az ő találmánya volt.
A kulcsszó a verseny lett.
Korábban ez úgy működött, hogy az ügynökség kiválasztott pár céget, akiktől ajánlatokat kértek be, majd döntés született arról, hogy melyik vállalatot bízzák meg az adott feladat elvégzésével. Az elmúlt években ez a folyamat sokkal nyitottabb lett, több szereplő került be ebbe a körforgásba, a mi projektünk erre a tökéletes példa. De említhetném az Astrobotic nevű partnerünket is, akik a tervek szerint idén év végén már repülni fognak a NASA-val. Összességében jónak tartom az új rendszert, mivel sokkal hatékonyabbá teszi az ágazatot és nem utolsósorban lehetőséget biztosít a kisebb cégeknek is a szerepvállalásra.
És a politika?
Azt gondolom, hogy lesznek változások a kurzusváltás után, de az előzetes hírekkel ellentétben a holdmissziókat ez nem fogja drasztikusan érinteni. Azt már most lehet tudni, hogy a NASA nagyobb hangsúlyt fog fektetni a klíma kérdéskörére, ez valamilyen szinten befolyásolni fogja a költségvetést, de a Hold felderítése továbbra is kiemelten fontos projekt marad a továbbiakban. Csúszások természetesen előfordulhatnak, de teljes egészében nem fognak leállni az elmúlt években elindult folyamatok.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a Trump-kormányzat sokszor elment a vadkapitalizmus irányába vagy inkább azt mondom, hogy az erős ipari lobbi támogatása felé.
Ennek az irányzatnak az Egyesült Államokban abszolút nem volt széles támogatottsága, így arra azért lehet számítani, hogy Bidenék változtatásokat fognak eszközölni, de ez közel sem lesz annyira szembetűnő, mint ahogy azt először többen gondolták.
Bridenstine azt is mondta, hogy a Hold erőforrásainak felderítése kiemelt fontosságú a jövőbeli Mars-expedíciók szempontjából. Miért kell újra elmennünk a Holdra? Miért nem megyünk egyből a Marsra?
A rövid válasz az, hogy a Mars messze van, a Hold pedig közel. A viccet félretéve: a jelenleg rendelkezésünkre álló technológia nem úgy működik, hogy csak úgy felpattanunk egy rakétára és már ott is vagyunk. A vörös bolygó annyira messze van, hogy csak kétévente lehet oda expedíciókat indítani. Kétévente van olyan szerencsés együttállás, hogy a Földről érdemes küldetést indítani a Mars irányába. Tavaly augusztusban volt utoljára ilyen, akkor három szonda indult el az úgynevezett Hohmann-ellipszisen a Mars felé. Az eszközök közül az Egyesült Arab Emírségek Al-Amal nevű szondája épp a napokban érkezett meg a vörös bolygóhoz, a kínai Tienven-1 pedig február 10-én állt rá az elsődleges, elnyújtott Mars körüli pályájára. A Mars felé vezető Hohmann-ellipszis az energiafelhasználás szempontjából a leghatékonyabb megoldás az odajutásra, az utazás időtartama 8,4 hónap.
Hiába a nagy távolság, a Hold összességében jóval keményebb dió, mint a Mars, abban a tekintetben mindenképp, hogy sokkal macerásabb hely.
A marsi gravitáció nagyjából egyharmada a földi gravitációnak, a Holdon ezzel szemben egyhatoda. Ezzel akkora probléma nem is lenne. Az már sokkal kellemetlenebb, hogy a Holdon két hétig tartanak a nappalok és két hétig az éjszakák. A Marson ebből a szempontból majdnem földi körülmények vannak, ott kicsivel több mint 24 órás a napi ciklus. A Holdon a hosszú nappalok során akár 120 fokra is felmehet a hőmérséklet, éjszaka pedig akár mínusz 200 fok is lehet.
A Marson inkább szibériai viszonyok vannak, ott mínusz 60 és plusz 20 fok között mozog a hőmérséklet.
Fontos még azt is megjegyezni, hogy a Marsnak van minimális légköre, ami a Holdon abszolút nincsen. Ez azt jelenti, hogy a Marson akár ejtőernyős segítséget is lehet majd használni a leszállás során, sőt a mostani NASA-expedíción van egy kisebb helikopter is, ami ha minden jól megy, repülni fog a nagyon ritka marsi légkörben.
A Holdon ilyesmire nincs lehetőség. A Hold egyetlen nagy előnye lényegében az, hogy közel van, viszonylag gyorsan akár három hónap alatt is oda tudunk érni.
A Hold meghódítása azért nagyon fontos, mert ha az ottani zord körülmények között is működnek az eszközeink, akkor a Mars azután már kis túlzással sétagalopp lesz.
A másik nagyon fontos dolog a Holddal kapcsolatban, hogy amennyiben tényleg nagy mennyiségű, jég formájában fellelhető víz van az égitesten, az hatalmas lökést adhat az űrkutatásnak. Ha a Holdon található vizet ki tudnánk nyerni, akkor az folyamatos vízforrás lehetne az ott tartózkodó űrhajósok számára. Lényegében csak egyszer kellene nagyon sok terhet elvinni, teszem azt egy víztisztítót vagy vízfeldolgozót és így a vízellátás kvázi meg lenne oldva nagyon hosszú időre.
Azt se felejtsük el, hogy ha van vizünk, akkor azt le tudjuk bontani hidrogénre és oxigénre.
A Holdon talált vízből így rakéta-üzemanyagot tudnánk készíteni, ami rendkívül lényeges, mert bármilyen űrtevékenységnek a legfontosabb eleme az üzemanyagellátás. Ha hosszú küldetésre megyünk akkor vinnünk kell magunkkal mindent, amire szükségünk van. A Mars-expedíció a Hold nélkül lényegében olyan, mintha a Mount Everestet akarnánk megmászni anélkül, hogy kialakítanánk alaptáborokat.
Az alaptáborokra azért van szüksége a hegymászóknak, hogy a terheiket ne kelljen egészen a csúcsig magukkal cipelniük.
A támaszpontokon otthagyhatják azokat a forrásokat, amikre a visszaút során szükségük lesz. Ezért nagyon fontos a Hold meghódítása és az erőforrásainak felkutatása.
Összességében talán az mondható el, hogy az űrkutatás új aranykorát pozitívan értékelik az emberek. Ennek ellenére vannak kritikus hangok is, akik szerint jó lenne, ha a Földön oldanánk meg a problémáinkat és nem arra költenénk súlyos pénzeket, hogy idegen bolygókat hódítsunk meg. Az ágazat szereplőjeként ezekre a kritikákra milyen válaszokat tud adni?
Az emberek általában nem veszik észre, pontosabban nem realizálják, hogy a mindennapi életben használatos technológiai vívmányok nagy része az űrkutatással kapcsolatos fejlesztések miatt létezhetnek. Vegyük példának a GPS-t, ami nélkül ma már lényegében egyetlen métert sem tudunk megtenni a városban. A GPS azért tudja könnyebbé tenni a mindennapjainkat, mert fent van egy csomó műhold, a műholdak pedig úgy kerültek fel, hogy nagyon sok szakember nagyon sok időn keresztül dolgozott azon, hogy ezek a technológiák megvalósulhassanak.
Ugyanez mondható el az időjárás előrejelzéssel kapcsolatban is, aminek van olyan vonzata, hogy ma már képesek vagyunk előre jelezni a hurrikánok pontos útját is, sok emberéletet megmentve ezzel.
Az űrkutatás által életre hívott technológiák ma már a mindennapi életünk szerves részévé váltak, ha annak idején nem indul verseny a Holdért, akkor most lehet, hogy nem lenne ennyire elterjedt és mindenki által elérhető a telekommunikáció. Fontos azzal is tisztában lenni, hogy műholdakkal kapcsolatos szolgáltatások piaca jelenleg évente nagyjából 400 milliárd dolláros forgalmat bonyolít. Ennek a piacnak mindössze a negyede sorolható űrkutatási tevékenységhez, a többi mind telefon, internet és egyéb szolgáltatás.
Meddig juthat el a magyar Puli? Miért lehet fontos ez a magyar embereknek?
A Puli Space ennek az egész űrversenynek egy rendkívül kis szereplője, ez kétségtelen. Ugyanakkor Magyarországnak van egy elég jó múltja az űrtevékenységben, ez még a régi, szovjet Interkozmosz idejéből eredeztethető. (Az Interkozmosz a Szovjetunió és kelet-európai országok közös űrkutatási programja volt. [a szerk.]) A rendszerváltás után ezen a téren volt egy kis hullámvölgy, de érzésem szerint újra elkezdtünk erősödni.
Viszonylag kevesen tudják, hogy a magyar mérnökök által tervezett űreszközök sikerrátája 100 százalékos, ami borzasztó nagy dolog.
És ez nemcsak a régi szovjet időszakra vonatkozik, hanem az azóta eltelt több mint harminc évre is. Ez a piac az elkövetkező években hatalmasat fejlődhet, ahogy említettem: már most több százmilliárd dolláros forgalma van. Ha magyar vállalkozások meg tudnák vetni a lábukat ezen a piacon, az órási lehetőség volna egyrészt gazdasági, másrészt tudományos színtéren is.
És akkor azt se felejtsük el, hogy az emberiséget mindig az új dolgok kipróbálása és a felfedezés iránti vágy vitte előre. Egy ilyen izgalmas időszakban úttörő szerepet vállalni pedig óriási dicsőség lehet az egész országnak.