2007-ben nekem egy Sony Ericsson K800i volt a zsebemben, amit a joystickcsere után már imádtam. Elég volt csak néhány naponta feltölteni, tisztességes képeket készített, tizenhat gigáig lehetett bővíteni a memóriáját, és még James Bond is ilyet használt a Casino Royale-ban. Pedig ez már abban az évben is annyira masszívan múltbélinek nézett ki a január 9-én megjelent iPhone után, mintha egy barlangrajz volna.

Steve Jobs úgy vezette fel az eseményt, hogy most egy érintőképernyős iPodot, egy telefont és egy internethez kapcsolódó eszközt mutatnak be.

Akkoriban minden okostelefon külseje olyan volt, mint egy Blackberry, tehát volt egy kisebb kijelzője, ami alatt rengeteg gomb sorakozott. Mostanra pedig minden okostelefon úgy néz ki, mint az iPhone – ami nem véletlen. A projekt hajnalán Project Purple néven emlegetett telefon fejlesztése még 2004-ben kezdődött, de Steve Jobs már évekkel korábban szeretett volna egy olyan érintőképernyős eszközt, melyhez elég az ember ujja, és nem kell ceruzát kihúzni belőle, aztán pedig elhagyni. Akkoriban a legtöbb hasonló kütyünek nélkülözhetetlen eleme volt a ceruza, ezt váltotta ki a több érintést is kezelő kapacitív kijelző. Az Apple rajongói pedig már nagyon szerették volna, ha az iPodjuk mellé nem kell becsúsztatni egy telefont is a zsebükbe.

Kezdetben még táblagépben gondolkoztak, de már a fejlesztés korai fázisában Jobs jobbnak látta, ha végül mobiltelefon lesz belőle. Akkoriban már felbukkantak az érintőképernyős telefonok, de az iPhone házon belül fejlesztett hardverrel és szoftverrel, a mindenki számára egyértelmű működési finomságával így is hatalmas durranás volt. Hat héttel a premier előtt Jobs üvegre cseréltette az iPhone képernyőjét, mert idegesítette, hogy a műanyagot összekarcolják a zsebében lévő kulcsok. Bemutatóját 2007. január 9-én, a kaliforniai San Franciscóban rendezett Macworldön tartották.

Steve Jobs élő bemutatói mindig híresen tökéletesek voltak, nem volt ez másképp az iPhone esetében sem.

Steve Jobs mindenkivel éreztette, hogy az iPhone bemutatója a vállalat életének egyik legfontosabb napja. Ehhez mérten az előkészületek is szigorúan titkosak voltak, a Moscone Center konferenciaközpontban pedig napokon keresztül minden úgy zajlott, ahogyan azt az Apple meghatározta. Az épületben elektronikai labort alakítottak ki, a biztonsági őrök pedig mindenkit ellenőriztek. Egyes pletykák szerint Steve Jobs még azt is felvetette, hogy a személyzet a nagy nap előtti estén aludjon a Moscone Centerben, de erről sikerült lebeszélni.

Egyetlen hiba sem csúszhatott be, mert 2007-ben ennél aligha volt fontosabb nap a techiparban. Andy Grignon, az Apple vezető mérnöke azonban messze nem volt nyugodt, hiszen a bemutatón használt iPhone-t nagyon könnyű lett volna kizökkenteni az úttörő szerepéből. Steve Jobs ragaszkodott ezekhez a látványos prezentációkhoz, pedig a színfalak mögött érezni lehetett a tömény stresszt a levegőben. Andy Grignon volt a felelős azért, hogy a telefon képes legyen hívásokat indítani és fogadni, működjön rajta az internetkapcsolat és a Bluetooth. Steve Jobs majdnem egy hétig gyakorolta a kilencvenperces előadás minden apró lépését, mégis nagyon ritkán sikerült hiba nélkül lehoznia. Ez azért kellemetlen, mert az iPhone még a próbák utolsó napján is véletlenszerűen megszakította a hívásokat, elvesztette az internetkapcsolatot, előfordult az is, hogy egyszerűen lefagyott vagy leállt.

Steve Ballmer, a Microsoft akkori első embere csak röhögött, amikor az iPhone-ról kérdezték.

Bőven vannak a történelemben rosszul öregedő kijelentések, melyek sorában ott van Ballmeré is, aki szerint ötszáz dollárért senki nem vesz telefont, ráadásul billentyűzet nélkül üzleti felhasználásra alkalmatlan. Tévedtek már nagyobbat is, de azért ez sem kicsi. Mindeközben tömegek táboroztak az Apple-üzletek előtt, hogy elsőként szerezhessék be a világ egyik legdrágább telefonját, irigykedve nézték azokat, akiknek már ott virított az iPhone fekete doboza a kezükben. Addig is vallási szintre emelkedett az Apple körüli rajongótábor, az iPhone pedig képes volt még ezt is a maximumra tekerni.

Irányt mutatott az okostelefonoknak, melyek mostanra kiszorították az iPodot és a hasonló zenelejátszókat, a navigációs készülékeket, a PDA-kat – ha még emlékszik valaki ilyesmi szerkezetekre – és egy sor más cuccot, de még a fényképezőgépekre is veszélyt jelentenek. Mióta vannak okostelefonok, azóta máshogy osztjuk be az időnket, máshogy tanulunk, máshogy kommunikálunk, másképp fizetünk, és még ki tudja, hogy mi minden változott meg. Mindig van mit kritizálni, de az első iPhone tényleg ordas nagy durranás volt.

Ez is érdekelhet: