Ermanno Borra, a kanadai Laval Egyetem egyik professzora még 2012-ben vetette fel azt a gondolatot, hogy ha léteznek földönkívüli civilizációk, akkor azok talán lézertechnológia segítségével próbálnak kapcsolatba lépni velünk – ugyanis a lézert nagyon hatékonyan fel lehet használni csillagközi kommunikációs eszközként.
Ezért Eric Trottier, a professzor egyik végzős diákja az új-mexikói Apache Point Obszervatóriumban felépített Sloan Digitális Égbolt Felmérés (Sloan Digital Sky Survey) adatait használva
vizsgálta meg 2,5 millió csillag esetében azt, hogy lehet-e észlelni periodikus fényvillanásokat.
Arra az eredményre jutott, hogy nagyjából minden tízezredik csillagról homályos és gyors, mégis azonosítható jelek érkeznek.
Az is különös a történetben, hogy a jeleket sugárzó csillagok zöme a Nappal egyazon spektrális osztályba tartozik. Ez pedig azért fontos, mert a feltételezéseink szerint az élet kialakulásához számos tényező együttes kombinációja szükséges, az egyik pedig ezek közül egy Naphoz hasonló csillag jelenléte. (Persze ez korántsem zárja ki annak a lehetőségét, hogy bizonyos életformák merőben eltérő tényezők együttes jelenléte során alakuljanak ki.)
Szóval az eredményekből az szűrhető le, hogy 234 különböző civilizáció küld hasonló periódusú fényimpulzusokat felénk
– úgy 1,65 pikomásodpercről van szó. (Egy pikoszekundum egyébként a másodperc ezermilliárdod része.)
Persze az eredmények még nem vehetők készpénznek – főleg a kérdés súlya és fontossága miatt. Egyesek kalibrációs vagy adatelemzési hibákat látnak a spektrális minták mögött, így további kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy végleg alátámasszák vagy elvessék a hipotézist. Ugyanakkor Eric Trottier és Ermanno Borra is úgy véli, hogy ez eddig az egyik legegyértelműbb bizonyíték a földönkívüli életformák létezésére.
Szerinted is kalibrációs vagy adatelemzési hibák állhatnak a történet hátterében?
(forrás: New Scientist)