Robin Dunbar, az Oxfordi Egyetem evolúcióspszichológia-professzora, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja azon kevés kutatók egyike, akiről elneveztek egy számot – olyat, ami ma már minden humán evolúciós könyvből kihagyhatatlan.

Az antropológus október 26-án tartja székfoglaló előadását az MTA Székházban A barátság és a közösség neuroanatómiája címmel, előtte pedig az mta.hu-nak adott interjút.

Dunbar az interjú elején arról beszélt, hogy szociális készségek mögött álló anatómiai jellegzetességeket manapság jellemzően agyi képalkotó eljárásokkal vizsgálják: így térképezik fel, hogy „az agy mely részei aktívak, amikor társas interakciókba bocsátkozunk, vagy akár csak gondolunk más emberek tudatállapotára”. Vizsgálják azt is, hogyan függ össze az emberek személyes szociális hálózatának mérete – például a családtagjai vagy a barátai száma – az agy meghatározott részeinek nagyságával. Kiderült, hogy

az agy jelentős részének feladata az ember szociális hálózatának fenntartása, kezelése.

Ebben a limbikus rendszer és a kisagy mellett a neocortexnek van fontos szerepe, ami „drámai növekedésen ment át a főemlősök evolúciója során: az emlősökben általában a neocortex az agy teljes térfogatának 10–40 százalékát adja, a főemlősökben már legalább a felét, az emberben pedig a 80 százalékát.”

A főemlősöknek elemi érdekük egyben tartani a csoportot, ami egészen stabil is marad, az egyedek közötti erős kötődésnek köszönhetően.

Ám a sok kapcsolatot ápolni roppant megterhelő, ezért nőtt meg ennyire a neocortex mérete. És innen jött Dunbar ötlete: megnézni hogyan korrelál a főemlősök neocortexmérete és a csoportméretük, és mint kiderült, erősen. Ez alapján becsülte meg a kutató, hogy a neocortexe alapján

mekkora lenne az ember effektív csoportmérete: 150 jött ki, ez lett tehát a Dunbar-szám.

De mi ennek a valódi jelentősége? Kezdjük azzal, hogy eléggé valósnak tűnik, ugyanis a kutatók számtalan módon tesztelték ezt az elméletet – ami aztán kiállta a próbát.

• a vadászó-gyűjtögető társadalmak csoportmérete megfelelt ennek a számnak
• három évszázad hadtörténetét vizsgálva látták, hogy a seregek különböző egységméretekkel próbálkoztak, végül nagyjából száz éve megállapodtak az emberi szociális kapcsolatok rétegeinek megfelelő struktúránál
• megnézték az Olasz-Alpok falvait 1250 és 1850 között, tehát hatszáz éves időszakot átívelően, és azt találták, hogy egy adott völgyben a falvak átlagos lakossága 145 fő volt, miközben az össznépesség nőtt. Vagyis egyre több falu jött létre, de a lakosságuk száma nagyjából 150 maradt
• ma élő emberek átlagos családi és baráti szociális hálózatának mérete is 150, azaz ennyi emberrel vagyunk képesek jelentőségteljes kapcsolatot fenntartani
• kiderült, hogy a 150-es szám „elképesztően általános”: úgy tűnik, sem a kisebb, sem a nagyobb hálózatokban nem ennyire hatékony az információáramlás.

Talán feltűnt, hogy a hadsereg esetében nem a bűvös 150-es szám szerepelt, hanem „az emberi szociális kapcsolatok rétegeinek megfelelő struktúra” kitétel. Mit jelent ez? Azt, hogy a Dunbar-szám kisebb körökre, kisebb számokra osztható, ahová a legközelebbi, a legjobb, a jó, illetve az átlagos barátok kerülnek.

„Ezek száma bentről kifelé nagyjából háromszorozódik – 5 legközelebbi barát vagy családtag, 15 jó barát, 50 barát van, és így tovább –, de azt nem értjük pontosan, hogy ennek mi az oka”

– magyarázta a tudós. Értelemszerűen bentről kifelé haladva csökken a segítőkészség mértéke, a kapcsolat emocionális töltete. A mérések szerint a társas kapcsolatainkkal töltött időnk 60 százalékát a 15 jó barátunkra fordítjuk. (...) „És ez az összes modern hadsereg szerveződésének is az alapja. A rajok, szakaszok, századok, zászlóaljak hasonló elvek szerint szerveződnek.”

Az interjúban szóba kerül még a közösségi háló és az online meetingek szerepe is – mindkettőt alaposan vizsgálják a kutatók.

Nem meglepő módon a szoros emberi kapcsolatok fenntartása erőfeszítést és időt igényel, márpedig a szociális tevékenységre rendelkezésére álló idő véges. A kutatások szerint ugyan vannak, akik az online kommunikáció segítségével képesek nagyobb hálózatot fenntartani – de az átlag 149-re jön ki. És itt ne valami hobbi kutatásra gondolj: Dunbarék már négyszer kaptak a Facebooktól „elképesztően nagy adattömböket, a legnagyobb 61 millió profil interakciós adatait tartalmazta”. Szóval így jött ki a 149-es átlag, úgy tűnik tehát, hogy tényleg ennyi emberrel tarthatunk érdemi kapcsolatot.

A teljes beszélgetést itt olvashatod.

(Forrás: MTA, fotók: Unsplash)

Ez is érdekelhet: