A séta hasznos, de az életminőség javításához nem elég számolni a lépéseket, az sem mindegy, milyen tempóban tesszük meg őket.
A mozgáshiány a modern társadalmak egyik legnagyobb egészségügyi kockázata, amely ellen sokáig a rendszeres séta számított az egyik legegyszerűbb ellenszernek. Évtizedek óta tartja magát az a népszerű ajánlás, hogy napi 10 ezer lépéssel már sokat tehetünk fittségünkért és egészségi állapotunk javításáért, ám friss kutatások szerint ez önmagában kevés lehet.
A 10 ezer lépéses cél valójában nem tudományos alapon született, hanem egy japán cég marketingfogásként találta ki az 1960-as években, hogy népszerűsítse az első lépésszámlálóját.
Bár a 10 ezer lépéses megközelítés nem teljesen téves, hiszen a sok séta valóban jót tesz, több vizsgálat is megerősítette, hogy a lassú tempójú gyaloglás sok esetben nem jelent elég nagy kihívást a szervezetnek ahhoz, hogy valódi edzettségnövekedést váltson ki, valamint nem elegendő az állóképesség vagy a szív- és érrendszeri kondíció érdemi javításához.
A spanyol mozgástudományi professzor Felipe Isidro szerint a séta akkor válik igazán edző hatásúvá, ha elérjük a percenkénti kb. 120 lépést – ekkor már érezhetően megemelkedik az intenzitás. Innentől kezdve a hatás nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő: az úgynevezett x3-szabály szerint a közepes vagy intenzív tempójú mozgás hatékonyabban javítja a fittséget, mint a kényelmes sétálgatás.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy két perc gyors tempójú séta ugyanannyit ér, mint hat perc lassú ballagás. Ráadásul az intenzívebb terhelés jelentősen jobban csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a sima sétálás haszontalan lenne, hiszen ez a könnyű mozgás kiválóan szakítja meg a hosszan tartó ülést, jótékonyan hat a lelki egészségre, a hangulatra és a mozgékonyság megőrzésére. A séta tehát továbbra is hasznos, de az életminőség javításához nem elég számolni a lépéseket, az sem mindegy, milyen tempóban tesszük meg őket.
(Forrás: Gamestar, fotó: Unsplash / Arturo Castaneyra)
Ez is érdekelhet:
Tévedhettünk: a lefekvés előtti telefonnyomkodás nem is káros, sőt
Lehet, hogy az elalvás előtti telefonozás nem is akkora ellenség, mint hittük.
