Tizenhét év alatt 2150 gigatonnányi vízről van szó, ami még az éghajlatváltozáshoz is hozzájárulhat.
Megváltozott a Föld dőlése, mivel mi emberek annyi felszín alatti vizet szivattyúztunk ki a bolygó belsejéből. A Geophysical Research Letters tudományos lapban megjelent, dél-koreai kutatók tanulmánya szerint így néz ki számszerűsítve ez az állítás:
1993 és 2010 között 78,5 centiméterrel tolódott el a bolygónk dőlésszöge, köszönhetően annak, hogy ebben az időszakban 2150 gigatonnányi vizet távolítottunk el a Föld kérgében lévő természetes víztározókból
– ha ezt a mennyiséget a globális óceánba öntenénk, annak szintje 6 milliméterrel emelkedne meg.
A Föld forgási pólusa évente néhány méterrel eltolódik, tehát ez egy létező és nem egy újonnan felfedezett jelenség. Az, hogy a lecsapolt talajvíztározók mennyire járulnak hozzá ehhez az elmozduláshoz, attól függ, hogy a bolygón hol helyezkednek el – a tanulmány szerint a középső szélességi területekről eltávolított víznek van a legnagyobb hatása. Ugyanakkor a kutatást végző Szöuli Nemzeti Egyetem geofizikusai a klímaváltozás forgástengelyre gyakorolt hatásait modellezve azt is megállapították, hogy
„az éghajlattal összefüggő folyamatok közül a talajvíz újraelosztása gyakorolja a legnagyobb hatást a forgáspólus elmozdulására.”
Mivel a Föld tengelyének dőlésszöge hatással lehet a bolygó felszínén uralkodó évszakos időjárásra, a szakértők most arra próbálnak meg rájönni, hogy a forgási pólus eltolódása hosszú távon hozzájárulhat-e az éghajlatváltozáshoz.
(Forrás: Space.com, fotó: NASA)
Ez is érdekelhet:
Kiderült, hogy van egy másik holdja a Földnek, ráadásul már az időszámítás kezdete óta
Március 28-án észlelték először, majd április 7-én hivatalosan is bejelentették azt az aszteroidát, amely a Földdel szinkronban kering a Nap körül, miközben körbejárja bolygónkat, vagyis így gyakorlatilag a Föld holdjának tekinthető – az ilyen objektumok hivatalos elnevezése a kvázi-hold/kvázi-szatelit.
Akkora tűzgömböt észleltek, ami százszor nagyobb, mint az egész Naprendszerünk
A robbanás fényereje a Napunk körülbelül kétezer milliárdszorosa.
Minden adott az élet meglétéhez a Szaturnusz egyik holdján
Az élet építőköveire bukkantak a Naprendszerünk egyik égitestjén.
